Van itt olyan, aki szeret anya lenni? Aki nem azt érzi, hogy a nehézségek ellenére szeret, hanem csak úgy szeret?

Figyelj, én majd csak ezután leszek anya, de én nagyon várom, hogy azt a gyermeket, azt az életet, aki a már 8.hónapja a szívem alatt él. Leírhatatlan érzés, és az aki nem szereti a gyermekét, nem foglalkozik vele, és nehézségnek tartja azt, hogy a gyermekével foglalkozzon, az nem is anya. Igen, megváltozik az életed, hisz, már nem csak a pároddal/férjeddel fogsz otthon lakni, hanem egy aprósággal is.

De ez nem teher, ha őszintén szereted. "Az életben nincs több móka", DE igen is van! Mert az a leírhatatlan élmény, amikor a gyermekedet, járni, beszélni tanulni látod, látod őt nevetni, játszani. És aki gyermeket vállal, az ne is akarjon diszkóba járni, hányásig berúgni. Különben ne vállaljon gyermeket. A gyerekkel FELELŐSSÉG JÁR!!

Szerintem meg nem gond az, hogy leírják a másik oldalt is. A cukorhabos, rózsaszín vattafelhős anyaság-érzés sem őszinte. A terhességről is elég sok hátoldalt lehet most olvasni, és ezt sem tartom rossznak, ideje volt, hogy a valóságot is lássuk.

Két gyerekem van, októberben érkezik a harmadik, tudatosan vállaltuk őket (4, 4,5 év van köztük), és engem az frusztrál, amikor azt mondják, minden milyen happy, csupa öröm, boldogság.

Mert vannak ilyen korszakok, ez tuti, de azért aki már alaposan benne van (én még csak az elején járok, hiszen a nagyobbik is csak 9 éves lesz, hol van még az első tanulási probléma, az első feketepont, az első egyes, a kamaszkor, az első igazi szerelmi csalódás, stb.), az tudja, hogy mindennek két oldala van. Imádok anyának lenni, imádom a gyerekeimet, de nekem ne mondja senki, hogy mennyire vidám dolog minden nap munkába menni, a két gyereket koordinálni (ovi, iskola, edzés, különórák, barátok, család), a háztartásban jeleskedni, a házastársra időt szakítani, kikapcsolódni, pihenni.

Messze nem arról van szó, hogy elmennék bulizni, és részegre innám maga, mint ahogy az egyik válaszoló írta. De elmenni egy kézműves foglalkozásra is komoly szervezést igényel (hacsak nincs komoly családi segítség vagy nagyvárosbeli megőrző játszóház), nemhogy ha a férjemmel szeretnék kettesben lenni.

Nem természetellenes teher ez, de miért baj, ha a dolog "mellékhatásait" is ismerjük? Ha nem csak úgy nyakunkba zúdul az egész?

3-as. "...nem foglalkozik vele, és nehézségnek tartja azt, hogy a gyermekével foglalkozzon, az nem is anya."

Vannak, akik depressziósok és kiütik őket gyógyszerekkel, ezért nem tudják élvezni az első időszakot és foglalkozni a gyerekkel, vagy több gyerek van és foglalkozik velük, de csak annyit, amennyi az ideje engedi, nem pedig annyit, amennyit a gyerekek igényelnének, mert ugye mindenkinek a nap 24 órából áll, dolgozik, háztartást vezet, netán tanul még valamit, tehát ne ítélkezz, mert nem olyan fekete-fehér az egész.

Nincs olyan, hogy non-stop örülsz és a úszol a boldogságban. Van, hogy összeesel a fáradságtól, idegileg kimerültél, ezért nincs türelmed, közben meg az okosok szerintük jobban tudják, mint te, hogy milyen a gyereked stb. és eleged van az egészből. Nem a gyerekből, mert őt szereted, de az aktuális helyzet tehetetlenségéből, ami változik, de abban a pillanatban kilátástalannak látod az életed.

Ilyenkor kellene kikapcsolódni. Igen is kell egy kis pihenés egy anyának, hogy feltöltődjön fizikálisan-szellemileg, pl. kozmetikus, sport, vagy a beülni barátnőkkel 1-2 órára egy kávéházba beszélgetni. Ennyi jár.

08.10-es...

Ezzel tisztában vagyok. És tudom, hogy fárasztó lesz, az ha dolgozol gyerek mellett, és mégis jeleskedj mindenben.

De ezt nem úgy kell kipihenni, hogy, a gyereket magára hagyja és elmegy valahova és nem foglalkozik a gyerekkel.Na ezt nem! Ettől kiráz a hideg! Akár hány éves a gyerek szüksége van legalább az anyára! Legyen 8, 16, vagy akár 32 éves.