Akik nem vállaltak/vállalnak második gyereket, miért döntötök/döntöttetek így?

Mert nem vágyunk még egy gyerekre.

Ő vele minden tökéletes, ezt mégegyszer úgysem ismétli a "sors". Rosszabbat meg nem szeretnék.

Ő is egyke típus, nem vágyik a gyerektársaságra, tökéletesen jól érzi magát egyedül.

Kettővel idegroncs lennék, nem bírnám fizikailag és lelkileg.

Anyagilag és logisztikailag sokkal könnyebb eggyel.

(most 3,5 éves, boldog kiegyensúlyozott család vagyunk)

Több oka is van.De úgyis lesz olyan, aki azt mondja, hogy ezek nem megoldhatatlan problémàk, sokan felnevelkedtek rosszabb körülmények között, és hogy mi vagyunk a lustàk jobbat teremteni. :D

Életkor, plàne a páromé, õ 40 feletti lenne a 2. gyerkõc megszületésénél.

Passzív Gyeden vagyok(ha ez a helyes szóhasználat):vagyis, hogy megint Csedem, Gyeden legyek, el kell menni dolgozni 2 évet.Viszont bölcsibe nem tudom adni munkáltatói nélkül, de nem tudok elmenni dolgozni bölcsi nélkül. /magán ill bébiszitter nem opció/ Így megint képbe jön az életkor.

2 szobánk van, nincs nappali:késõbb lesz probléma a tiniknek, fiatal felnõtt gyerekeimnek az egy szoba, plàne ha külön nemūek. Nem veszünk fel hitelt, és ha reálisak vagyunk anyagi téren akkor nem lesz annyi a nettó bér, hogy nagyobbat vegyünk.(meg ugye ott a sok plusz költség)

Anyagi oka is van. (pedig nincs hitelünk)

Szülōi segítség sincs,ha gond van. Bár ez csak egy minimális tétel.

Egészségügyi problémáim is vannak.

Ez együtt elegendõ ok, hogy a fiam egyke maradjon.

A terhesség a szülés és az első babás hónapokról mindenki áradozott milyen jó és szép. Na én megszenvedtem, hiába voltam teljesen egészséges cukros lettem. Féltettem a babát ő ne legyen az.

Imádom a fiam de nem tudnám újra végig csinálni. Neki sem hianyzik egy tesó, unokatesókat sem szereti nagyon.

Tisztelem azokat akik több gyereket vállalnak, de azt nem tudom megérteni, hogy ha nem tudják rendesen eltartani magukat sem minek annyi gyerek?

Én soha nem tudnám azt mondani a fiamnak, nem veszünk meg valami kis apróságot mert nincs pénzünk. Piszkálnák azért mert nem divatos a ruhája stb.. Mi lesz ha esetleg egyetemre mennének?

Mindig 2 gyereket terveztünk, egy 15 hónapos lányunk van, így is marad, több okból.

1. Mégsem vágyunk többre. Imádjuk a kislányunkat, és valahogy mindkettőnkben megváltoztatta ezt a mindenképp 2 gyereket akarunk dolgot. Egésznek és kereknek érezzük magunkat 3-an, egyikünknek sem hiányzik még egy gyerek. A lányunkra nagyon vágytunk, de most nem érezzük azt.

2. Anyagilag most nagyon kényelmes: 0 hitel, van kocsink, saját lakás, jut pénz nyaralni, szórakozni, csak úgy vásárolni néha, tudunk költeni a férjemmel a saját hobbinkra, dolgainkra is, a lányunk természetesen mindent megkap (ésszerű kereteken belül). 2 gyerekkel alább kéne adni, és ezt nem szeretnénk.

3. Kicsi, 2 szobás lakásunk van, a gyerekszoba ráadásul csak egy félszobának felel meg, a mienk nagyobb, de az a nappali is. Hitel kéne, hogy bővítsük a meglévőt, vagy nagyobba költözzünk, de akkor a hitel és a másik gyerek miatt megintcsak jelentősen csökkenne az életszínvonal. Ráadásul hitel nélkül biztosabbnak érezzük azért az életünket, nem hiányzik az a para, hogy megy a ház a fejünk felül, ha valami történik és nem tudjuk fizetni.

Tudjuk, hogy az utóbbi 2 igazából olyan dolog, hogy ha annyira akarnánk még egy gyereket, nem lehetne akadály, de annyira nem akarunk, hogy a kényelmet és a biztonságot feladjuk.