Van köztetek olyan akinek a 18hónapos kisfia még nem teljesíti a kisebb feladatokat amit kérsz tőle vagy kérdezel tőle? Pl:Hozd ide ezt, hozd ide azt. Nem mutogatja meg az állatokat a könyvben.

Szerintem meg lazíts. Mi sem mutogatással kommunikálunk. Ugy tűnik rà vagy görcsölve hagyd azt a szegény gyermeket felhőtlenül jàtszani.

Mennyien görcsölnek azon is hogy mikor beszél a gyerek holott én nem láttam még felnőttet aki nem tanult volna meg beszélni

Kicsit tulzott elvàràsokat diktálnak mindenhol.

Találj magadnak hobbyt vagy dolgozz ne a gyereked hibáit keresd. Neki szeretetre vam szüksége es ugy tanulnak magukban

bízni ahogy anya hisz bennük

Az előzővel bár egyet értek, és valóban fontosak az anya pozitív érzelmei és hogy bízzon a gyermekében, ugyanakkor valamilyen szinten én megértem azon szülői aggodalmat is, hogy bizony akadnak gyerekek, akik nem szólalnak meg sosem, vagy csak 4-5 évesen először. Utóbbiak között vannak rendben fejlődők, sőt, átlag felettiek is, de akadnak olyanok is sajnos, akikről kiderül, hogy fogyatékkal élők. Tehát megértem, hogy mindenesetre szeretne megnyugodni sok szülő, hogy végre megszólal a gyereke, végre szobatiszta a gyereke, stb.

A gond viszont valóban az, h a legtöbb szülő a gyermeke fejlődési folyamatát túl aggódja, ezáltal áttételesen is ártva gyermekének, abszurd módon a túlaggódás pont hogy gátolja a gyermek fejlődését. (Ahogy 7 éves kor alatt a direkt fejlesztés is többet árt hosszú távon, mint használ rövid távon.)

Nos, ezért fontos jobban megismerni a gyermekkorosztályok közös jellemzőit (az egyéni eltérések nehezebb ügy, de legalább a közös jellemzőek fontos lenne a szülőknek megismerni.)

És honnan? Nagyon sokat segítenek a szakkönyvek (egyetlen ember nem képes az utóbbi 150-200 év gyermekpszichológiai eredményeit kikutatni, arra egy élet nem volna elég).

Nem a bulvár írások a célravezetőek, bár néha, kellő óvatosságból a hibákból is lehet okulni. De alapvetően szakkönyveket javaslok tanulmányozni.

Persze semmit se szabad készpénznek venni, valamint több szempontból érdemes a legtöbb dolgot végiggondolni, és felülvizsgálni folyton mások és magunk meglátásait. De ha valami irányadót javasolnék, akkor gy.pszicho szakkönyveket, a témában.

ISMERD MEG önmagad, és gyermeked. :)

Nem javaslom azon agyalni általában (legfeljebb csak olykor), hogy mit hogyan érdemes csinálni. A helyzet adja - és akkor adja a helyzet reálisabban, ha van kellő ÉRTÉS, azaz a gyerek kellő ismerete.

Szóval a megismerésen kellene legyen a hangsúly. :)

Ajánlott szakkönyvek a kedves szülőknek is (a leendőeknek is) :

Mérei-Binét: "Gyermeklélektan" című szakkönyv.

Dr. Vekerdy Tamás írások.

Dr. Ranschburg Jenő írások.

Egyébként Dr. Vekerdy Tamás hasonló tapasztalatokra jutott több évtizedes kutatásai során (és még ezer más hasznos meglátásai van persze), hogy a gyermeket nem szabad idő előtt direkt módon fejleszteni, kb 7 éves korig csak indirekt módon szabad (kivéve előre vészhelyzetekre, napi rutinra lehet, ezek kivételek, és alig van még pár kivétel).

Valamint Vekerdy is hangsúlyozza, hogy az óvodások és a még kisebbek alapvető tevékenysége a szabad, spontán játék - ez az Óvodai Nevelés Alap Programjának is egyik kiemelt mondata. És hogy alapvetően ETTŐL fejlődnek!

Nem a fejlesztgetésektől!

A kisgyermek fejlődik alapvetően magától, mint egy virág. Csak a megfelelő, minimális körülményeket kell biztosítani számukra. Akár a növénynek az optimális vízmennyiséget, és a szabad levegőt, biztos talajt (és biztos érzelmi hátteret).

Különös módon a marha "fejlett" nyugaton még erre mindig nem jöttek rá, vagy ha igen, akkor ennek ellenére erőltetik, a kereskedelmi hasznot nekik hozó, kisgyermeki direkt fejlesztéseket...

Sajnos hazánkban is tendencia itt-ott a nyugati hibás hozzáállás, de hazánkban már legalább 15-20 éve a normális, gyermek centrikus, és NEM a liberális, NEM a fejlesztgetős módszerek az elterjedtebbek, a 7 év alattiak esetén. (Kb 6-7 éves kortól meg FOKOZATOSAN be lehet vezetni az oktatást, tehát a direkt tanítást.)

Előző, az autisták egyáltalán nem "fejletlen csökevények", hanem nagy részük átlag feletti képességekkel rendelkezik (habár eltérően fejlődik a szociális-kommunikációs módjuk, direktebb, őszintén megnyilvánulásra hajlamosabbak, és nehezen értik a kétértelmű ill a rejtett jelzéseket, lévén direktebb módon működő lények az autisták).

Másrészt -önmagában véve- semmi összefüggés nincs aközött, hogy mikor kezd el egy gyermek beszélni meg aközött, hogy felnőttkorára milyen szintű nyelvértéke van.

őszintén -> őszintébb

nyelvértéke -> nyelvérzéke

Még én vagyok. A 13-asnak üzenem továbbá, hogy máskülönben egyet értek vele, pl ebben:

"az agyondicsért gyerekek teljesítmény kényszere amit beléjük nevelnek majd visszanyal."

Persze a dicséret nem árt, általában véve, de... értem, mire gondolsz, alapjában.

A teljesítménykényszer valóban árt, pláne a 7 éves kor alatti direkt módon történő fejlesztés is ilyen mint ártó hozzáállás a kisgyermek felé.

Előző, ebben egyet értünk. És sajnos sokszor a korai fejlesztők egy része teszi, mert nekik ez biznisz - tisztelet a kivételnek.

Aztán mire 8-10 éves lesz az indokolatlanul fejlesztett kisgyermek, többek között neurózis alakul ki náluk, pontosan az óvodáskor, illetve bölcsődéskori, egykori alaptalan direkt fejlesztések okán.

Többek között dr Vekerdy Tamás méltán elismert gyermekpszichológus kutatásai is igazolták ezt a tendenciát.

Szia.

Érdeklődni szeretnék! :)

Változott a helyzet?