Ti nem erzitek úgy, hogy picit "elbutultatok"?

Kicsit igen :)

Egeszsegugyben dolgozom, egyetemi diploma, szerintem sokat felejtettem. Ez nem olyan dolog, amit itthon lehet gyakorolni.

Érzésre tényleg lehet ilyen. De ez nem igazi elbutulás. Egyrésztb kialvatlan az anyák többsége, ami tényleg rontja a teljesítményt, de ha kapsz két napot, amikor annyit alszol, mint szeretnéd, akkor azonnal visszaáll.

Másrészt, most más problémák foglalkoztatnak, azokban képzed magad, abban vagy penge. Mindegy, hogy ez gyerek hozzátáplálás, betegségek kezelése vagy óvodai beszoktatás ezekben a témákban valós a fejlődésed, eszed stb.

Ha újra dolgozni kezdessz, akkor az első napokban tényleg, lehet, hogy jobb ha csendben maradsz, mert nem azonnal állnak vissza a régi képességeid. Ebből alakulhat ki kisebbrendűségi érzés is. De nem kell ezen aggódni igazán. 2-3 hét alatt visszarázódsz az emberek közé, felveszed az ott szokásos témákat, beszédstílust és újra felnőtt aggyal gondolkozol majd. Addig viszont tényleg bele lehet futni valami butaságba, vigyázni kell, nehogy ez alapján könyveljenek el a munkahelyen.

Szerintem nem elbutulás. Annyi, hogy megváltozott az életed és egy teljesen új irányt vett, ahol más dolgok a fontosak, természetes hogy azon jár az eszed, az a fontos. Majd mikor visszamész dolgozni akkor azért ez változik majd, mert a munkádba újra bele kell majd rázódni, de attól még a gyereked is ott lesz, akivel kapcsolatban úgyanúgy képben leszel.

Szóval több mindenre kell figyelned. Majd mikor kezdőik az ovi és oda is kell majd mindenféle dolgot vinni, különböző dátumok mert programok lesznek, meg fejben tartani mikor mit kell vinni stb. gondolom a suli még jobban ilyen, na akkor lesz a fejed olyan mint egy notesz :)

Én érzem magamon. Nekem 2 iker van mindkettő 1.5 éves sokat vagyok egyedül mert a férjem dolgozik egész heten reggeltől estig, a mamák meg vagy nagyon messze laknak vagy nincsennek sajnos, igy nincs időm olvasni sem művelődni. Én érzem hogy süllyedek lassan. ☺

Majd ha mennek oviba akkor a munkahelyen vissza kapom magam. Mar nem sok idő.

Én pont az elsőnél nem éreztem ezt, talán mert akkor kevésbé szakadtam ki az addigi társaságomból.

A kicsinél viszont amikor olyan pár hónapos volt, na akkor tűnt fel, hogy iszonyúan meg kell erőltetnem az agyam, amikor nem családtaggal és nem a gyerekekről beszélgetek. Itt volt az egyik barátnőm, és mindenféle közéleti dologról kezdtünk beszélgetni, politikáról, meg egyéb történésekről, és azt vettem észre, hogy egyszerűen alig tudom követni és javarészt csak bólogatok meg hümmögök.

Ez akkor nagyon rosszul érintett, mert nem arról volt szó, hogy nem tudtam, miről beszélgetünk, hiszen figyeltem a híreket, olvastam újságot, stb., csak nem tudtam úgy összefűzni a gondolataimat, ahogy korábban megszoktam.

Onnantól kezdve tudatosan figyeltem rá, hogy a családtagjaimmal is sokkal többet beszélgessek más dolgokról is, ami nem a gyerekekhez kapcsolódik, és elkezdtem esténként olvasni újra. Egyébként mindig is könyvmoly voltam, de szülés után estére már mindig lekoppant a fejem, ezért nem nagyon olvastam, de onnantól kicsit kényszerítettem magam. Meg elővettem szakkönyveket is, amiket korábban nem volt időm alaposan elolvasni.

Azóta szerintem normalizálódott a helyzet :)