Mit csináljak, hogy múljon a bűntudatom, amiért nem voltam itthon?
Van egy 7 hónapos fiunk és egy 4 éves kislányunk. Imádom őket, a mindeneim. Viszont hiányzott a karrierem, hogy komoly döntéseket hozzak és a lányomnál ezt próbáltam elfojtani, de rájöttem, hogy abból semmi jó nem származhat, hiszen nekem ugyanúgy a részemhez tartozik a magassarkúban járkáló, ambiciózus nő, mint ahogy a farmert és tornacipőt viselő, hintázós, laza anyuka, vagy feleség. Ezért megbeszéltük a férjemmel, hogy miután a fiunk betölti a 6 hónapot, megpróbálok kicsit újra dolgozni, amennyi jólesik. Végül már 4 hónapos kora óta dolgozom, eleinte csak 2-3 órát, most már picit szabadabban, bevállalok hosszabb tárgyalásokat is.
Múlt héten is elutaztam egy több napos konferenciára, de mondta a férjem is, valamint a nagyszülők is, hogy menjek nyugodtan, nem lesz semmi gond. Viszont lett...
A fiam kórházba került, SOS műteni kellett és a férjem nem tudott elérni, mert a telefonom némítva volt. Nem szándékosan nem vettem fel, hiszen ha láttam volna, hogy egymás után 25-ször hív, gondoltam volna, hogy valami gond van. Azonnal hazajöttem, de így is borzasztó bűntudatom van. Tudom, hogy megakadályozni nem tudtam volna akkor sem, de borzasztó érzés volt hallani a telefonban ezt az egészet, először fel sem fogtam...
Próbálok jó anya és feleség lenni, fordítok időt a gyerekek mellett a férjemre is, magamra is, valamint a munkámban is a maximumra törekszem. Most mégis úgy érzem, hogy még ez is kevés és fogalmam sincs, hogy mit tehetnék még.
válasza:Ahogy írod, te sem tudtad volna megakadályozni a bajt. Bármennyire is szeretnénk mindentől nem tudjuk megóvni a csemetéinket.
Ne legyen bűntudatod, most legyél mellette!
Jobbulást neki!
válasza:Itthon is vagyok, nem úgy kell elképzelni, hogy 8-kor elmegyek itthonról és késő délután jövök haza. Mindig figyelek arra, hogy a nap nagyobb részében velük legyek.
De amikor itthon voltam teljesen, nem voltam boldog. Vagyis nem úgy mondanám, hogy boldogtalan voltam, csak hiányzott az a plusz, amit a munkám adott. Pedig akkor is mentünk mindenhova, eljárkáltunk wellnessezni, vacsorázni, a barátnőimnek is akkor lettek babáik, szóval még azt sem lehet mondani, hogy egyedül lettem volna a négy fal között.
Egyszerűen csak hiányzott a munkám és mikor újra elkezdtem dolgozni, minden a helyére került.
válasza:Nezd, vezeto beosztasban dolgoztam multinal, kulfoldi treningekre es konferenciakra jartam, hetekig laktam new york-i szallodakban, 17 fos csapatom volt mint team lead egy penzugyi cegnel. Amikor terhes lettem, magatol ertetodo volt, hogy 2 eves korig ithhon leszek vele, mert az o "menedzselese" ezerszer fontosabb es komolyabb mint a munkame es a reszlegeme. Nem mondom, hogy kielegitett, mert nem (hulyet kaptam a jatszoteres anyukaktol akik semmihez nem tudtak hozzaszolni a babagondozason kivul), de tudtam hogy most ez a dolgom.
A 2 eves kor utan visszamentem dolgozni, valtottam munkahelyet, ott is vezeto lettem, meg jobb fizu, meg magasabb pozi.
Most megint babat varok es mar nem dolgozom, draga kishugival is itthon leszek 2 evet minimum mert tudom hogy ezek az evek nem jonnek vissza.
Erdemes atgondolni ezt! De a konkret kerdesed: nem tudtad volna megelozni de nekem is buntudatom lett volna hogy nem vagyok itt vele ilyen picike korban amikor baj van.
válasza: válasza:Ne legyen bűntudatod. Attól, hogy gyerekeid vannak, még nem kell kizárólag rájuk koncentrálnod életed végéig minden percben, nehogy lemaradj valamiről.
Először a babázás, aztán az ovis időszak, aztán a suli, mindig van valami, amiről az anyukák semmi pénzért nem akarnak lemaradni. Aztán megöregszenek úgy, hogy 25 éves koruk után semmi mást nem csináltak, csak a gyerekekkel foglalkoztak. Persze van, akinek ez is elég.
Ahogy te is írtad, nem tudtál volna semmit tenni akkor sem, ha éppen ott vagy. Nem is tudnátok mindig mindketten 0-24-ben ott lenni. És akkor sem aggódtál volna kevésbé, ha otthon vagy. Betegségek, balesetek mindig érik a gyerekeket, sőt, a felnőtteket is. Sőt, történhet olyan is, amit egyikőtök sem tud megakadályozni. Az élet ilyen.
Egyetlen dolgon változtatnék talán... tudom, hogy komoly tárgyalásokon ez nem szerencsés, de a telefont nem tartanám lenémítva, de legalábbis úgy állítanám be, hogy a férjem/gyerekem el tudjon érni. Ha tudják, hogy tárgyaláson vagyok, akkor úgysem hívogatnak feleslegesen. Ha pedig hívnak, akkor tudom, hogy baj van, és tojok a tárgyalásra.
válasza:A konkret kerdesre: en ezek utan csokkentenem a munkaval toltott idot, hanem is teljesen nullara, de tobbet lennek vele, es beallitanam a Do not disturb modot az ilyen esetekre, hogyha ketszer ugyanaz a szam hiv rovid idon belul, akkor masodjara kicsongjon.
En nagyon szeretem a munkamat, otthonrol dolgozom a fiam 5 honapos kora ota hetente 16 orat megosztva olyankor, amikor a ferjem is itthon van. Mar sokszor gondoltam arra, hogy meg itthonrol teljesen rendelkezesre allva is korai volt el kezdeni dolgozni ilyen hamar. Ha fizikailag is tavol kellene lennem, minimum 2 eves kiraig nem mentem volna vissza, akkor is csak ha latom, hogy mar nagyon igenyli a gyerektarsasagot. Mivel a fiam 7 honaposan meg rengeteget szopizott (meg most 15 honaposan is eleg sokat), igy ez a lehetoseg bennem fel sem merult, vittemmindenhova, mert 2 ora is csak ritkan telt el szopi nelkul. Most egyszer ilyen picik, en szeretnemkihasznalni ezt az idot.
válasza: válasza:Nézd, te kérdeztél, én válaszolok, mert ez egy ilyen oldal. Nem fog tetszeni a válaszom. Érthető a bűntudatod, és ne is tegyél ellene, természetes, hogy így érzel, az lenne a furcsa, ha nem így lenne. És nem érdemled meg, hogy bármi is enyhítsen a bűntudatodon, ugyanis a gyermekeid mellett kellene lenned. Nem nonstop, de az, hogy bevállalsz egy többnapos tárgyalást idegenben úgy, hogy a kisebbik gyermeked még csak 7 hónapos, nagyon durva. Minek szültél egy második gyermeket?
Mindaz, amit leírsz az önmegvalósításrólxü, meg a munkád ieánti szeretetedről, meg arról, hogy a gyermekeid "menedzselése" nem elégít ki, tömény nyafogás. Gondold végig, hogy a gyerkőceid akartak-e a világra jönni, vagy te akartad-e őket! És a gyereknevelés nem egy életfogytiglani börtönbüntetés, majd szabadulsz idővel mellőlük, de még annyira picik!
válasza:a bűntudatoddal meg kell birkóznod valahogy, bár az is kérdés, hogy milyen baleset érte a picit. Ha te vagy vele, otthon, akkor is megtörtént volna?
Nekem a 7 hónapos még nagyon kicsi. Én is élveztem a munkám, karrierem, multinál dolgoztam vezető beosztásban. Az agyam állandóan pörög, satöbbi. De természetes volt számomra, hogy itthon leszek velük, legalább egy évig. Az elsővel 15 hónapig, a kicsi most 17 hónapos, de még itthon vagyunk, nemsokára megy bölcsibe, de nem várom igazán a visszatérést. Szerintem annyira kevés ez az idő, amit együtt tölthetek velük, dolgozni meg dolgozhatok még vagy negyven évig, tuti. Ezeket az időket nem hozza vissza semmi, tényleg.
Mi sokfelé járunk, és hogy az agymunka se hiányozzon, közben iskolába járok, fordítok, hobbizom - amikre munka mellett már nem lenne időm, most kiélvezem, hogy van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!