Más is van, érez így?

Nekem most a második gyerkőccel van ez. Olyan igazi többemberes baba volt. Folyton sírt, én szorongtam, bár szopizott, és pufi volt, folyton attól féltem eszik-e eleget. Aztán fél évesen tápis lett, akkor egy picit felszabadultam. Viszont még mindig nehéz vele, mert mozgásfejlődése megkésett, 14 hónaposan még nem áll fel, én meg aggódom. De ez már abszolút nem az a minek kellett nekem gyerek érzés, hanem a helyzettel együtt járó aggódás.

Fel a fejjel, egyik pillanatról a másikra lesz önállóbb baba, és akkor beköszönt a jó oldala is a dolgoknak. 😊

Nekem az első gyerekemnel olyan rózsaszín volt minden! Soha nem sirt! Evett aludt! Gyönyörűen fejlődött!

Na most a második! Jol" behuzott a csőbe"! Mint aki gyereket se látott! Ráadásul ő nem tervezett baba. Attol Függetlenül imádjuk. Már jobb is a helyzet sokkal. 5 hobapos nagylány. De az elején iszonyat sokat sirt. Magamban egy párszor gondoltam rá, hogyha ezt tudom......

Lehet, h te nehezited meg a sajat eleteteket. Gondold at a napirendeteket es a taplalasat. Az enyem mar reg atalussza az ejszakat es jarokaba van szoktatva.

De amugy teljesen aterzem amit irsz. Neha en is erzem, hogy egy idegbaj a napunk reggeltol estig. Amikor csak tehetjuk kimozdulunk, kirandulunk, de meg ez is keves neha hogy lekosse a babamat mivel nagyon aktiv, mozgekony. Neha csak tombol es tombol egesz nap, egyedul vagyok vele es varom hogy elteljen a nap. Ugyhogy csak azt tudom mondani hogy kitartas.