Az imént nagyon összeugrottam a húgommal, mert ő nem ad a babájának tehéntejet, én pedig igen. Ő az internettel jön, én meg azzal, hogy mi magunk is kaptunk tehéntejet, mégis itt vagyunk makkegészségesen. Gondolom ti az ő pártján álltok, ugye?

Kicsit korai, 6 hónaposan!

Maximálisan igaza van a húgodnak.

Megpróbálom röviden elmesélni azt,ami velem történt.Én konkrétan emiatt utáltam meg nagyon valakit,akit korábban szerettem.Apukámmal és a kisfiammal lakom,mert a párom lelépett.Első baba,szóval kezdő vagyok,de mivel veszélyeztetett terhes voltam,volt időm mindent alaposan átgondolni,hogy a súlyosabb dolgokat hogyan oldom majd meg,mint például a hozzátáplálás.Amit lehetett elolvastam,akit lehetett meghallgattam,és arra jutottam,hogy ÉN amíg lehet,elhúzom a dolgot és 5-6 hónapos koráig csak anyatejet adok a kisfiamnak,és nem egyből tejbegrízzel vagy a nekem szánt húslevessel fogom 6 hónaposan etetni,valamint nem adok neki 3 hónaposan bébiételt akkor sem,ha van köztük olyan,amit már ehet.Annyira azért "nyitva hagytam" a kérdést,hogy ha esetleg azt látom a fiamon,hogy igényelne mást is,akkor persze megpróbálhatunk ezt-azt,szóval rugalmasan kezelem a dolgot.3,5 hónapos a pici,és apukám volt felesége,aki tőlünk pár sarokra lakik hetente egyszer jön,és egyből neki áll okoskodni,hogy miért nem evett még húslevest,miért nem kapott még bébiételt,miért nem teáztatom,már egy csomó mindent adnom kéne neki.Ezzel semmi gond nem lenne,ha FINOMAN le tudnám lőni,és le esne végre neki,hogy EDDIG szívesen meghallgattam,de mostmár ELÉG,és igazán beletörődhetne,hogy ÉN ÍGY CSINÁLOM,a gyerek gyönyörűen nő és hízik,makkegészséges,tehát nincs szüksége egyelőre semmi másra.Egyszerűen nem tartja tiszteletben azt,hogy Ő az ÉN GYEREKEM,és ÉN DÖNTÖM EL,hogy mit adok neki.És folyton csak mondja és mondja...Mostmár ott tartok,hogy amikor jön,én legszívesebben világgá szaladnék.A másik heppje,hogy szerinte az a gyerek állandóan ölben van,ami azért érdekes,mert a kisfiam UTÁL ÖLBEN LENNI,még megbüfiztetni sem lehet rendesen!!De amikor ő egy héten egyszer jön,akkor mind kivonulnak a konyhába beszélgetni,és ha én is részese szeretnék lenni a társalgásnak,akkor arra a fél órára ölbe veszem a picit,hogy én is kijöhessek a konyhába...Egyszerűen kibírhatatlan egy nőszemély!!!!

Tanulva ebből én azt tanácsolom neked és a húgodnak,hogy csináljátok mindketten úgy,ahogy jónak látjátok,szeressétek egymást nagyon,de ne szóljatok bele egymás dolgaiba,mert ez nagyon veszélyes játék,jó kapcsolatokat is nagyon hamar tönkretehet!!!!!Tanuljatok az én hibámból,én tutyi-mutyi vagyok ahhoz,hogy folyton leoltsam ezt a nőt,és ezért állandóan csak mondja,én meg sokszor sírni tudnék amikor telefonál,hogy jön!

Bocsi,hogy regényt írtam,de remélem,így tanultok az én hülyeségemből!Ny