Anyukák játszótéren ti hogy reagáltok ilyenekre?

"Rászóltam hogy ne vegye el mert mi játszunk épp vele, rámkiabált hogy ő nem kisfiú (mert lekisfiúztam) és neki az krll az az övé."

Megmondtam volna neki, hogy de hát ezek kislányoknak való játékok, mit szeretne velük? Esetleg legyen nálad egy baba, amit felmutathatsz, hogy azt is kéri-e.

Rosszabb esetben séta anyucihoz és szépen megkéred, hogy figyeljen oda jobban a gyerekére.

Nem adtam volna neki oda semmit. Ha elveszi a gyerekemtől az autót, simán visszaveszem, ha kell, kitépem a kezéből, mert

1. nem kérte el

2. velem ne ordítozzon, nem az anyja vagyok, aki ezt hagyja

3. egy ilyen kis genyónak, aki bosszúból lökdös, annak oda se adnám, mert nem érdemli, és nem is biztos, h bosszúból nem rongálja meg

4. a gyerekem azt lássa, h megvédem, és ne is az jöjjön le neki, hogy ne álljon ki magáért a jövőben, csak mert gyáva konfrontálódni.

Mondjuk én mindenképp megkerestem volna anyukát, valszeg a gyereket is magammal "rángatom", és felvilágosítom a kicsi fiáról és figyeljen rá, mert ha szemétkedik, én nem egy buksisimit fogok neki adni, hogy "jól van döncike, neked szabad", hanem nagy helyreteszen.

Én sem hagytam volna, hogy vigye. Még így sem, hogy a kisfiúnak (mármint a tiédnek, nem a kisvadállatnak) nem kellett épp. Nálam lett volna addig.

Nehogy már egy ilyen kis szörnyeteg ennyit megengedjen magának.

Ha érdekel valakit, hogy én mit csináltam 30 éve.

Vittem extra tavalyi vödröket, lapátokat, stb. dolgokat odaadni a pucéran hozott gyerekeknek. A sajátjaimnak vettünk újakat minden évben a játszótér melletti trafikban, a karcos, töröttsarkú maradt az idegen gyerekeknek. Ha egy gyerek elvette vagy el akarta venni az enyéimtől, szépen, kedvesen, aranyosan kicseréltem a kezében, észre sem vették legtöbbször. Ha igen, akkor elkéstem, ennyi.

Nem ér annyit egy műanyag játék, hogy elrontsuk a saját gyerekünk játékidejét. Sem a konfliktus más anyukákkal a közös játszótéren.

Mellesleg, pont a legjobban eleresztett gyerekek jöttek játék nélkül, főleg egykék.

Megkaptam azt is, hogy még jó, hogy van maradék játék nálam, hiszen 3-4 gyerekem van. Észre sem vették, hogy másik szatyorból veszem elő, komolyan.

Kétévesem van, és ha nem vagyok a nyomában, bárkinek kitép bármit a kezéből, és komolyan mondja és hiszi, hogy az az övé. Hogy miért? Mert két éves, és most nála ez az időszak van. Nálunk a jatszón most vagy 10 ugyanennyi idős gyerek van ugyanilyen problémákkal, és mind értjük, hogy ez milyen, kezelgetjük, elmondjuk 50x , hogy nem, nem a tied, és másnap kezdjük elölről, mert vannak olyan gyerekek, akiknél ennek a fajta akaratnak a szabályozása nem egy napig tart.

Ha több gyerekkel megy le egy szülő, akkor bizony van olyan, hogy egy ilyen esetről éppen lemarad.

Hogy mit szólok? Semmit, visszakérem az illető gyerektől, vagy visszaveszem. Ismerem a szitut, és ennyiből semmilyen családról nem vonok le messzemenő következtetést.