Más is vágyik néha egy kis magányra a babájával, a párjával hármasban?

Megértelek, nem lehet könnyű másokkal együtt élni. De próbáld a pozitívumot is nézni benne: legalább szeretik a gyerekedet, szeretnek veletek lenni, segítenek, ha kell... Tudom, ez sovány vigasz...

Esetleg próbálj meg keresni olyan helyet (egy park, egy játszótér, ilyesmi) ahová kettesben tudtok menni a kicsivel, ahol senki sem zavar. Vagy ha van hasonló korú kisgyerekes barátnőd, akivel jól érzitek magatokat, hívd el hozzátok, akkor talán nem ülnek a nyakatokra, ha vendégeid vannak.

Hosszú távon pedig mindenképp az a megoldás, ha sikerül elköltöznötök, bár a mai világban ez nem könnyű, tudom. Mi is albérletben élünk, de még a saját szüleimmel se laknék együtt szívesen, hát még anyóssal! Inkább kinyögjük valahogy a lakbért.

A férjednek mi a véleménye ezekről a dolgokról? Talán neki kellene komolyan elbeszélgetnie a szüleivel. Elmondani, hogy nagyon örültök, hogy szeretik a gyereket és szeretnek veletek lenni, de fiatal házasoknak, fiatal szülőknek némi magányra is szükségük van.

Remélem, sikerül valahogy javítanotok a dolgokon!

Szia! Mi is anyósommal lakunk, igaz külön lakrészt építettünk a háza mögé.

Viszont elég sokat itt van nálam, igazából nyugdíjas, sok szabad ideje van. Van hogy elgurul a gyógyszerem amiért nem tudok a lányommal kettesben lenni, olyankor elmegyünk sétálni vagy bicajozni, de a legtöbbször nem lehet ezzel mit tenni, főleg mert jóban vagyunk többnyire, nem akarom megbántani azzal hogy menj már ki. Hozzáteszem apósom nincs, csak mi vagyunk neki. Viszont ha már nagyon felbosszant be szoktam szólni / nem bírom tartani a számat/ és akkor meg is érti, nem jön át. Igaz utána megy a puffogás, de abszolút nem érdekel, nem vele akarok élni, én ezt tisztáztam magamban, nem hat meg ha megsértődik.

Amikor már nem akar játszani veled a kislányod nehogy felvedd a dolgot, hiszen több ember több érdekes dolgot tud neki mutatni, és mindenki szereti, ilynekor anya háttérbe szorul, de nem azért mert nem szeretne téged a lányod, hanem mert többen körül veszik, jobban lefoglalják.

Sajna mi odáig jutottunk, hogy 14 hónapos lányom nem is játszik el egyedül, mert állandóan igényli hogy ott legyek vele, ez tudom hogy annak köszönhető, hogy állandóan anyósom itt kotlott mellettünk. Szerintem amikor ilyen helyzetben van valaki mint mi akkor nem tudsz mit csinálni a dologgal.

Amikor már nagyon mérges vagyok leülök, átgondolom és csak arra koncentrálok hogy ha kell van ki segítsen a többit meg amíg itt lakunk / márpedig nincs annyi pénzünk hogy máshol építsünk/ el kell viselni. Nagyot nyelek, sokszor már nem is szólok, de vannak olyan dolgok amiket pedig nem hagyok rá anyósomra. Van hogy durvábban szólok, de mindenkinek meg kell értenie hogy nektek is van magánszférátok, ha megsértődik megsértődik, mi van akkor.

Mi is egy ideig anyóssal éltünk. Nekem természetes a szoptatás, ha egy mesztelen nőt látok(uszoda) nem kezdek el tekeregni stb. Anyóso rendszeresen bejárt hozzánk, mikor szoptattam vörösödött, tegergőzött, de nem ment volna ki, Ő nem zavart, 4gyerekes anya újjat nem lát alapon voltam. Esti fürdetéseknél a nagyon pici szobánka mindenki becsődült, hogy jaj fürdik a gyerek. Lépni nem tudtam, a kiskádhoz nem fértem oda, én fürdettem a kicsit.

Az első fürdetésnél kértem legyen ott, de ÉN fürdetem, simán ki akarta venni a kezemből a fiam jaj így sose végzünk. Amikor előkészítettem a kicsit fürdésre, hajlatokat olajjal kitörölni, picit megmozgatni a lábikót, akkor az volt a baj... Szóval nem volt egyszerű. Na meg a jobbnál jobb tanácsok. Adjak a gyereknek levest, tejes gyümölcslevest(eper és feles tej) mindezt a 3hetes babámnak, vagy ne adjak pelenkát a kicsire(4hetes baba) mert egy idő után megunja a saját mocskában létet és szobatiszta lesz. Altatni nem akartam ringatva altatni, ültem beszéltem hozzá, vacsizott egy kicsit, cirógatás, igen ám nem akart csak úgy aludni, erre elkezdték ringatni. 11hónapos, most is csak ringatva alszik el:S

6hónaposan adjak neki csülkös bablevest..

Nem volt egyszerű. Mai napig anyósom elhalmoz sok sok okos dologgal, hogy mit és hogyan kéne csinálnom. Nagyon sok, használhatót még nem kaptam sajnos:S

Nem tudjátok az autót nélkülözni, és inkább egy lakás bérlése?

A mi autónk is havi 22.000 Ft. Igaz, mi külön élünk, de nem is tudnék együtt élni a nagyszülőkkel. Ha megoldás, akkor inkább mondjatok le a kocsiról, és menjetek külön!

Tudom ez nem vígasztal, de én teljesen megértelek, és átérzem a helyzeted. A legkellemetlenebb az egészben szerintem az, hogy a párod nem áll melléd. Nálunk detto ugyanez a helyzet, annyi különbséggel, hogy szerencsére nem lakunk anyósékkal. De amit anyós mond, az szent. És csak az a jó, amit ő gondol. Én egyébként gyűlölöm, mert nagyon megbántott mikor megtudta, hogy terhes vagyok. Persze a párom szerint én csinálok a bolhából elefántot. Biztos jót kéne mosolyognom azon, hogy nem örült a születendő unokájának, és a legjobb barátnőmnek kellene tekintenem, de én erre nem vagyok képes.

Mindegy, szóval én sajna nem tudok okosat tanácsolni, kitartás!!! Próbálj meg csak a gyerekedre koncentrálni, és amikor úgy érzed eleged van, inkább öltöztesd fel, és menjetek el sétálni.

Mi is anyósomnál lakunk. Nem szeretek itt lenni, főleg, hogy semmibe veszik, hogy gyerek van a házban. Bent dohányoznak, és még a kutyákat is beengedik titokban. Én nem szeretem a lakásban a kutyákat.

Apósom alkoholista, nem tudja az unokája nevét, mindig "öci bogyónak " hívja. Anyósom a szomszéd kislányt beengedi a mi szobánkba ahol hárman lakunk, odaadja a fiam játékait neki, és a benti játékokat kihordja neki. Szóval, elég nehéz a helyzet, de a legbosszantóbb az, hogy a párom egy szót sem szó az anyjának. Mikor Egyszer kértem, hogy vacsora után ne adjon a gyereknek rántott húst (anyósom) hatalmas balhé lett. Költözésről csak álmodozok, saját lakrészról szintén. A legjobb az, mikor anyósom anyja jön és mi olyankor nem mehetünk sehova, mert ő jön dédunokázni. De, persze nem minket hív fel, hanem anyósomat, szóval még csak nem is tudunk róla, de azért le kell mondanunk a programunkat, mert jön a dédi.

Nagy vágyam az, hogy legalább egyszer hármasban töltsünk el egy napot.