Kisbabás anyák! A ti környezetetek is így gondolja?

Kimerült vagyok, mert hetek óta nem aludtam napi 3 óránál többet, és a gyereken kívül mással nem foglalkoztam, de igyekszem türelmes maradni és jópofát vágni a dologhoz. Ez utóbbit a környezetem el is várja kimondatlanul is, mert mindenki csak azt látja, hogy "milyen édes baba", "milyen nyugodt", "csak ránézel és minden nehézséget elfelejtesz". Azzal, hogy én hogy érzem magam reggelente, miután éjszaka órákig küzdök a gyerekkel, hogy aludjon végre ; hogy 11 órakor reggelizek és este 6-kor ebédelek ; hogy a születése óta alig voltam emberek között ; hogy hogy esik nekem, amikor minden próbálkozásom ellenére is sír, és azt vágják hozzám, hogy ne kínozzam és csináljak már vele valamit hogy ne sírjon - senki nem foglalkozik,és ez nagyon rosszul esik. A férjem is kerüli azokat a helyzeteket, amikor sír vagy nyűgös (mert sajnálja amikor sír, mondván hogy milyen rossz neki), szinte csak akkor "kell" neki, amikor nyugodt, tiszta a pelenka és nem éhes.