2 év (vagy egy kicsit több vagy kevesebb) korkülömbséggel lévő anyukáknak milyen volt a helyzet? Könnyű nehéz?

Így voltunk mi is. 23 hónap lett. :o) Két kiscsaj.

Szerintem szuper!

Nekem a terhességem volt nagyon nehéz a másodikkal, így ahhoz képest a születés utáni kezdeti időszak (amitől mindenki tart), nekem sokkal könnyebbnek tűnt ahhoz képest. Segítségem annyi volt, hogy a férjem egy hetet tudott otthon lenni, utána pedig anyósom a második héten még két napra, majd a harmadik héten egy-egy napra elvitte a nagyobbat. Ez jó is volt, meg nem is, mert bár látszólag a picire "kell" ilyenkor összpontosítani az anyának, szerintem a nagy sokkal nagyon odafigyelést igényel.

Az én nagylányom nagyon szereti a meséket, ezért amikor szoptattam (eleinte fél órákat kb.), akkor együtt ültünk a kanapén, és közben neki olvastam. Így tök jól ment.

A háztartás úszott leginkább kezdetben, de hát az meg csak hadd ússzon. :o)

Egyetlen, aminek "lennie kell" az a kaja. Nekünk szuper após-anyósunk van, ők mindkét gyermekemnél egy hónapig naponta a kilincsre akasztották a főtt ételt.

HA ilyen lehetőségetek nincs, érdemes fagyasztóban előre lefőzni amennyit csak lehet, és esetleg rendelni, mert enni kell a mamának is és a nagy gyerkőc sem élhet szendvicseken...

Ami még fontos volt nekünk, hogy amennyire lehetett, készítettük a nagylányt a kistesóra (kb. onnantól, hogy látszani kezdett a hasam). Nem szabad, hogy ő bármit is megérezzen az aggodalmadból ("hogy jajj mi lesz?"), neki mindig azt mondtuk, hogy jön a pici, és milyen szuper lesz. Ő ennek megfelelően nagyon várta, és nem is volt semmilyen kitörő féltékenység. Akkor is, és azóta is, ha sikerül a "csak neki járó időt" biztosítani naponta, akkor kiegyensúlyozott. (Ez nem mindig sikerül persze, olyankor sok a hiszti sírás, meg pl. követeli hogy etessem stb.) De ezt a frusztrációját sosem fordítja a pici ellen.

MOst 9 hónapos a kicsi, és szuper jól eljátszanak együtt, már kb. fél éves korától, de ez egyre jobb, ahogy a a kicsi is fejlődik. :o)

Jó hosszú lettem...

Szerintem érdemes belevágni. :o)