Akiknek a férje este ér haza a gyerekhez, az a gyerek előtt is így és ennyit dolgozott?

A gyerekek előtt is pont ugyanannyit dolgoztunk, mint utána. Huszonéve vagyunk együtt, de a szüleink is jó pozícióban voltak, nem váltak és szeretetteljes kapcsolatot tartanak fenn.

Nézd, az a család érdeke, hogy kiegyensúlyozott anyagiak legyenek, és mindkét szülő a hivatásában is kiteljesedhessen, bármi legyen az.

Nálunk egy építész-jogész párosítás van, négy gyerekkel. Mindketten imádjuk a munkánkat, és ennek két kényelmes kövekezménye van:

-a gyerekek a munka szeretete mellett megtanulják a szervezést is, az időbeosztást

-az anyagi kényelem, ami miatt futja minőségi időre

Ezt úgy képzeld el, hogy az átlagnál többet dolgozunk, de hogy minőségi időbeen többet töltünk együtt kettesben és a gyerekekkel is, mint az átlag, az is biztos. Egyszerűen ftuja szitterre, elutazásra kettesben, a naptárban mindig fel van tüntetve minden.

És az az igazság, hogy sokminden csak szervezés kérdése. Hatékonyságé. Az emberek meg utálnak hatékonyak lenni, mert jobb úgy dolgozni, hogy más is odaférjen, vagy ne kelljen még átgondolni is. Számos embert ismerek, aki hétfőtől péntekig dolgoznak csak, délután fél hat-hatra már otthon is vannak, miinden hétvégéjük fixen szabad, és sokkal kevesebb időt töltenek egymásra koncentrálva vagy a gyerekekre, mint mit. De a sírás, az megy, hogy semmire nincs idejük és "este hatra" érnek haza. De mindig tudják, hogy a 18-23-as idősávban mi volt a tévében előző nap. Ami 5 (!!!) óra ...

Szóval, mi mindketten hozzuk az általad elképzeletetlen életritmust. És boldog, kiegyensúlyozott gyerekeket nevelünk, akikre mindig jut idő. Megoldjuk.

Mi külföldön élünk, ez most csak azért lényeges , mert nagyok a távolságok, 12 milliós a varos ahova jar dolgozni.

A munkaideje nyolctól ötig van, ehhez reggel hatkor el kell indulnia otthonról, és este kilenc körül ér haza, ugyanis hiába van 5 ig a munkaidő, ha ötkor elindulns akkor nyolcig ülne a dugóban és kilencre érne haza. Így megvárja míg elmegy a tömeg az 7 ora, És utána indul haza úgyhogy ugyanugy 9 körül ér haza. Így abban a 2 órában ami marad , általában elmegy bevásárolni, vagy ami a munkahelyéhez közel van bolt, ha én rendelek valamit az interneten , elmegy érte felveszi, de ha kinézel pl. egy baba dolgot akkor elmegy a baba boltba, vagy csak elmegy úszni, edzeni. Viszont heti egyszer otthonról dolgozik, + ott a hétvége.

7, 10-es válaszoló vagyok megint.

Tökéletesen egyetértek a 12-es Válaszolóval. Pedig nyilván az ő építész-jogász párosuk jobban áll anyagilag mint a mi rendőr-eü párosunk. De a szervezés a lényeg, amit valóban sokan nem szeretnek, mert energiát kell rá fordítani. És ha váratlan helyzet miatt borul minden, akkor újra kell tervezni.

Pedig, ahol rengeteg a munkaóra és gyerek(ek) is van, na ott aztán van váratlan helyzet dögivel. Én már annyira megszoktam ezt, hogy két pillanat alatt újragondolom akár az egész hetet is. A párom kevésbé jó ebben, de elég ha egyikünk jó a szervezésben :)

És bizony lehet, hogy pont a kevés közös idő miatt mi sokkal jobban értékelünk egy egyszerű délutáni fagyizást.

Bocsánat de ezt muszáj elmesélnem. Volt egy alkalom, egy vasárnap reggel mikor ébredeztünk. Kellemes téli napsütéses reggel. Még lustizva beszélgetni kezdtünk valamiről, nekem meg olyan furcsa szokatlan érzésem volt. Elővettem a naptárat és elkezdtem visszafelé számolni, aztán meglett mi olyan fura. Az volt furcsa, hogy akkor már 4 teljes hete nem volt lehetőségünk együtt ébredezni, anélkül, hogy valamelyikünknek ne kellett volna munkába sietnie..

Elképesztően imádtam azt a reggelt. Pedig egy tök egyszerű vasárnap volt. Kíváncsi lennék hányan tudnak ennyire értékelni egy egyszerű vasárnap reggelt.

Számomra ez az életvitel nagyon jó tanító, mert segít meglátni az apró örömöket az életben, a sok nehézség mellett. De legalább nem lesz átlagos számomra semmi. És értékelni tudok apróságokat is, mint egy közös reggeli.

15-ös válaszoló, köszönöm, hogy megerősítesz (a 12-es vagyok).

Nagyon bólogattam, miközben olvastalak, és csak megerősíteni tudom: valóban nagyon lehet örülni egy közönséges, együtt töltött reggelnek is, megbecsüli az ember és koncentráltan átéli.

Mi nemrégiben szerveztünk egy egy napos túrázást, hátizsákkal, szendvicsekkel, kikapcsolt mobilokkal (csak egy volt nálunk, de az is kikapcsolva, vészhelyzet esetére, ha mondjuk valakinek kifordul a bokája az erdőben vagy ilyenek). Amikro elfáradtunk, akkor piknikeztünk patakparton, vadszedret ettünk és hegyet másztunk. Isteni nap volt! Jobban feltöltött mindannyiunkat, mint bármi más. Holott nem nagy dolog volt: csak az erdő és mi.