Akinek autista a gyereke tapasztalt babakorban 6 hónapos körül bármilyen tünetet? Akár csak így visszagondolva?

Kérdező! Ebben a korban még nem nagyon vannak az utizmusnak tünetei, viszont sokkal előbb mint 4-5 éves kor. 1 évesnél már megvannak azok a bizonyos jelek. Itt engem is leoltottak, mert megkérdeztem, ha a gyerek az autók kerekeit pörgeti, adhat e gyanút autizmusra. Ő a 2. Autista gyerekem.

Azt tudom tanácsolni, hogy figyeld, igazából ez önmagában még nem ok, inkább ha mindig ismétlődő szituációkban csinálja, vagy korai jel,ha nem bírja a változást.

Nem autista, csak felfedezi a testét. Most tanulja, hogy az az ő keze, hogy mozog, mit tud vele csinálni, hogy tapint.

Ez teljesen normális.

A legkorábbi jel, ha nem veszi fel a szemkontaktust, nem követi a tekinteted, vagy nem hallgat a nevére. Ezt is legkorábban 9 hónaposan szúrja ki egy nagyon rutinos szakember.

Nálunk az első gyanús jel az volt, hogy sose volt éhes vagy szomjas, úgy kellett tömni. (15 évesen is.) És nincs semmi veszélyérzete, nem tanult abból, ha baleset érte. De ezekre 1,5-2 éves korban figyeltem fel, és akkor kezdtem gyanakodni, hogy gond van.

7 évesen (!!) kaptuk meg a diagnózist, addig csak dobáltak minket, és elkönyvelték, hogy "Anyu idegei kimerültek".

A 2 autista kisfiú anyukája vagyok. Dehogynem voltak tünetek, csak engem is leállított mindenki, hogy csak beképzelem. Előre bocsátom, addig életemben nem láttam autista kisgyereket, tehát ez meg sem fordult a fejemben. De furcsa volt, hogy egészen más érdekli mint a saját korcsoportja. A játékokkal sem játszott, elkezdett nagyon válogatós lenni, mikor tanult beszélni, mindent visszhangszerűen ismételt. Ez kb olyan 1.5 korában kezdődött. Az egész család el volt tőle telve, hogy zseni, mert színek szerint rendezte a játékait, tudott számolni stb..

Csak nekem volt furcsa hogy így el van egyedül a kis világában. A háziorvosunk is csak annyit mondott, hogy én vagyok engedékeny, mikor elmondtam hogy válogatós lett a kisgyerek. 4 évesen ment először oviba, ott már az első héten küldtek nevelési tanácsadóba. 5 évesen már meg kaptuk a diagnózist. Igazából a legelső konkrét tüneteket másfél éves korában vettem észre. Ilyen volt pl hogy egyik napról a másikra nem fogadott el bizonyos ételeket, furcsa hangokat adott ki, sokáig nézegette a kezét,a játszin közömbös volt mindenkivel. Nem volt reakció, ha nevettünk vagy rászóltunk. Sírt ha a zoknit nem a bal lábára adtam először, stb..

A második kisfiamnál már korábban észrevettem a jeleket. Nála ténxleg ez, hogy adtan neki a kiságyba egy autót, még csak ülni tudott, és órákig a kerekeit pörgette. Vagy az, hogy volt egy kedvenc meséje, olyankor visítva örült. Nem figyelt a nevére, ha más utvonalon mentünk, elkezdett sírni. Hihetetlen, de 1 évesen leesett neki, ha nem arra megyünk mint szoktunk. Vele már nem hagytam magam. 1 éves státusz vizsgálaton elmondtam az aggodalmaimat, és kértem a kivizsgálást. Mivel a háziorvosunk is belátta hogy első gyemekemnél hibázott,hogy nem hitt nekem, itt már ő is partner volt. 2 évesen már kapta a fejlesztést, 3 évesen diagnózist. Én azt javaslom, inkább nézesd meg, ha valami gyanús, mert azóta is rágom magam rajta, hogy miért hagytam magam befilyásolni. Üdv

Ezt talán egy hasznos videó:

[link]

Kedves 16os válaszoló

Baba korban sem nevetett vissza?