Milyen lemondásokkal szembesültök, mióta babátok van? Van olyan, amire nincs időtök, vagy tényleg szervezés kérdése az egész?

Én még azt hozzátenném hogy gyerekkel szinte csak olyan programra tudsz kimozdulni ami öt is érdekli, leköti.egy gyors vásárlást le lehet tudni gyerekkel a kisboltban,de nagybevásárlás felejtös.

Aztán nyaralni se mehetsz el bárhova mert olyan hely kell ahol a gyereknek is jo a szállás, vannak olyan progik ami öt is leköti. A nyaralás isinkább egy tortura amig kicsi a gyerek mert ott is csak öt látod el egész nap meg utána szaladsz és te nem pihensz semmit. Csupán nem otthon csinálod a rutint hanem máshol drága pénzekért...

A hétvégéd sem pihenéssel telik mert vagy otthon vagytok és nyuz a gyerek, vagy haunod a nyuzást akkor elmentek vhova, de megint csak olyan helyre tudsz ami érdekli...

Akinek ugyanolyan az élete, mint korábban, annak baromi sok segítsége van. Semmiről sem kell lemondani... persze.

Egy "spontán" program, akárcsak egy séta valami távolabbi helyen, amiért már autóba ülünk, vagy egy gyors bevásárlás ügyintézés ennyire spontán:

1. Megfogalmazódik a fejemben, hogy mi lenne, ha...

2. Csekklista ellenőrzése. Evett, ivott, pisilt, kakilt, aludt, bepakolva minden, kezdve az alap pelustól az extra bármilyen gyerekszórakoztató eszközig. Legyen nasi, inni, enni, minden, szóval egy mozgó otthonná válik a babakocsi. Gondosan megtervezzük, hogy az esti rutinra hazaérjünk. Felöltözünk mindketten, mire elkészülünk megint tisztába kell tenni és lassan lemegy a nap. Nagyjából 2 órás művelet elindulni és ez csak EGY baba. :)

Ha autóval megyünk, akkor minden be a babakocsiba, az emeltről lecipekedsz, amit kell a babakocsiból ki, autóba be, gyereket az ülésbe... Aztán kiszállásnál kocsit ki a csomagtartóból, cuccot és gyereket bele. Jó fél-fél óra megint. Az ember megtanul rövidíteni, amíg a délutáni alvás tart, addig gyorsan összedobál mindent, amit vinni kell, amit lehet már le is visz az autóba, rendbe szedi magát, aztán már csak a gyereket öltözteti és lehet is indulni, de a saját kárán tanul és a spontán "elugrok valahova" érzés megszűnt létezni... :) Ha többen vagytok és a feladatok eloszlanak persze valamivel könnyebb.

A nyaralás őskáosz. Szintén a gyerek szórakoztatásáról szól és nem a te pihenésedről. Persze átértékeled, mert a szemed fénye és szeretnéd, ha életre szóló élmény lenne ez neki, így természetes, hogy háttérbe kerül az "én". Mi sokat utazunk belföldön és külföldön is, pont azért, hogy ebbe nőjön bele. Tudja hogyan kell viselkedni étteremben, repülőn, hotelben, stb. Rengeteg lesajnáló, "gyerekkínzó" pillantást kaptunk, amikor 1,5 éves korában repülőre ültünk vele, vagy amikor a szállodában vacsoránál mellettünk aludt a babakocsiban. Ma viszont dagad a mellem a büszkeségtől ilyen helyeken, mert míg sok más gyerek fel alá rohangál vacsora közben és üvöltve löki fel azt, aki szembe jön, addig a miénk tud viselkedni és megérti azt, hogy egy étteremben enni kell és majd utána játszhat ő is a többiekkel a játszóházban. Sok szülőtől hallom azt, hogy ez volt az első ilyen hétvégéjük a gyerekkel és az utolsó is. Hát ez a baj... Ha a gyereket elszigetelem ettől a közegtől, honnan fogja tudni hogyan kell viselkedni? Persze hogy megőrül, ha belecsöppen. Szerencsére tök jó példákkal is találkozni.

Már nem a romantikus wellnesshétvégéket keresed, hanem a gyerekbarát hoteleket. Nem a szoba dizájnt lesed a honlapjukon, hanem a játszóház/dühöngő fotóit és a szolgáltatások között elsődlegesen a gyermekprogramokra zoomolsz rá.

Ha valamilyen fix program van, akkor rászervezed apukát, vagy a nagyszülőket. Fél órás kiselőadást tartasz, hogy mikor evett, mennyit aludt, hol a kaja, mit lehet és mit nem.

Nincs többé pihentető sok-sok órás alvás, csak ha ő is úgy akarja. De ha úgy akarja sem hagyod szívesen, mert utána felborul a napi ritmus, jön a túlpörgés, az elhanyagolt délutáni szieszta, majd a hiszti.

Összességében teljes mértékben a gyerek érdekei kerülnek előtérbe, de nyilván hálás érzés is ez a lemondás valahol.