Szülés utáni depresszió kínoz 😖 (? )

20eves vagyok, és ma lett egy éves a fiam, nagyon szeretem őt, ő az én mindenem, nem tudom nélküle elképzelni az életem.

Viszont.

A lehető legrosszabb környezetben.. a szüleimnél lakunk ami átmeneti lett volna ha a férjem nem kényelmesedik el benne (az anyám istenit a férjem)

Nem ért meg engem, szörnyen magam alatt vagyok, nem törődik velem, sem a fiúnkal..

Egyedül vagyok egy hatalmas házban és az anyám úgy használ mint egy cselédet, en mosok, főzök és takarítok az egész házban baba mellett, ha valami nem tetszik neki leorditja a fejem és a férjem mellé áll.

Csak úgy igazán most szakadt rám ez az egész, de a legrosszabb hogy a férjem olyan pofátlanul le*zar hogy ő egész évben utazgat (zenész) és eszébe se jut magával vinni minket.

Nem sírok inkább dühös vagyok...lassan felőröl ez a Szörnyű helyzet, ha beszélek vele rend szerint nem figyel és állandóan telefonál vagy csak bujja a telefonját.

Kezdem úgy érezni hogy a saját életem lenyomata vagyok, egy utánzat, egy szánalmas hattérzene ami egykor érdekes volt de már elavult.

Segítsetek nem tudok kivel beszélgetni és senki sem ért meg engem a környezetemben 😖