Rossz anya vagyok, ha elegem van már a babasírásból? Ez a "nemtörődömség" mennyire rossz?

Szerintem nem vagy rossz anya, egyszerűen csak ilyen a gyerek.

És nyilván nem kell megbolondulnod, szóval ha látja, hogy nem ér el semmit a hisztivel előbb-utóbb csak megunja vagy bereked. :D

Az én lányom már azért is üvölt, ha tisztába akarom tenni, szóval csigavér! Nekem is elegem van sokszor, de aztán rá kell sózni valakire a gyereket 1 órára és addig töltekezni, utána sokkal jobban viseled - nálam ez vált be! Ellenkező esetben már rég megbolondultam volna.

"mindig is a pörgősebb fajta voltam"

Én még most is pörgős vagyok és sokszor nem is bírnék egy helyben gügyögni órákat, mindenkinek szüksége van feltöltődésre, szóval apa, nagyik, akárki: MUSZÁJ PIHENNED!

Azért az klassz, hogy ennyire ragaszkodik hozzád a gyerek, de szerintem akkor is kellene a segítség és talán egy háziállat (kutya, macska) is sokat segítene!

Dehogy vagy rossz anya.

De én a húsz perc sminket még emésztem egy darabig. Mi a fene tart addig?

Bár az én fiam már nagyobb (2 hónapja töltötte a kettőt, de borzasztó fejlett agyilag), de nálunk is ugyanez (volt) a helyzet, annyival spékelve, hogy ő hónapokon át felcserélte az éjjelt a nappallal. Éjszaka miatta nem aludtam, mert senki mást nem tűrt maga mellett, csak engem, ha az apja vette magához, mint a fába szorult féreg, úgy ordított, viszont engem meg igényelt, így virrasztottam vele, nappal pedig a 3 éves "nagy" nem aludt, így én szinte semmit nem aludtam, nem is tudom, hogy éltem túl.

A nagy egyébként nekem is megtestesíti az angyalt, vele bárhol, bármikor, bárhova lehetett menni, ha pl dokihoz mentünk és egész nap a váróban ültönk, ő akkor is szó nélkül elvolt. Na a kicsi - hiába kapta ugyanazt a nevelést - szénné éget(ett) általában.

Nekem semmi nem vált be az ég világon, pedig mindent próbáltam, mama is átvette, hogy "na majd ő megmutatja, hogy hogy kell gyereket nevelni, nála nem lesz hiszti, meg nehogy már a 2 éves diktáljon" (nyilván nem hatotta meg mama sem :D )...

Majd kipróbáltam én is ugyanzt, hogy amikor hisztizik a kocsiban, hangerő fel, éneklek, "kizárom" a gyereket, ha vergődik a kocsiban, hogy nem száll ki, én kiszállok, és úgy teszek, mintha bemennék a házban (nyilván figyelem) és amikor azt látja, hogy senki nem kíváncsi a műsorra, abbahagyja és lehiggadva elindul őfelsége befelé :)

Egyébként az első néhány ilyen "figyelmen kívül hagyom" alkalommal csak még idegesebb lett, hogy nem figyelem, még jobban tombolt, üvöltött, lilult, majd szétdurrant (visszanézve már vicces amúgy :) ) de már határozottan kezd rájönni, hogy csúnyán mondva olyankor senkit nem érdekel...

Egyébként azt hittem korábban, hogy ez mind csak a nevelés kérdése, mert a nagy tényleg megtestesíti nekünk a nagybetűs JÓGYEREKET, de rá kellett jönnöm, hogy (bár van olyanis természetesen, hogy a nevelés megy félre), de sokszor maga a gyerek természete ilyen vadóc. Idő és következetesség szerintem megoldja. Vagy legalábbis remélem, mert én magam sem bírom a hisztériázós gyerekeket, hát akkor mit gondolhat más, amikor (szerencsére egyre ritkábban már) tombol a gyerekem...

És nagyon átérzem a lelki állapotodat is, mert amikor van a családban egy ilyen borzasztó erős akaratú gyerek - akinek nem ilyen, az el se tudja képzelni, hogy mennyire lefáraszt agyilag és érzelmileg -, akkor hiába veszi át valaki 1-1 órára, az nem tölt fel annyira, hogy utána minden happy legyen, mert belépsz a házba és folytatódik minden ugyanonnan, söpör a tornádó :D Lelkiismeretfurdalásod van a nagy miatt, a férjedre és magadra alig jut időd, lelkiismeretfurdalásod van a kicsi miatt is, hogy jól kezeled e, miért ilyen, mit rontottál el, szóval na... baromi nehéz. De hidd el, hogy tényleg igaz a közhely, hogy ahogy nő, egyre jobb lesz. Az én fiam már 95%-ban ugyanolyan tündéri kiskölök, mint a nagy, nagyon vicces és nagyon cuki, az a maradék 5% meg kezd már az elfogadható mennyiségbe tartozni :)

Lesz nektek is jobb, sőt nagyon jó :)

"De a fiunkra legutóbb pár fújt szegény, ha csak meglátja, azonnal szalad a másik irányba."

Hát azért ez már durva, lehet akkor ördögűző vagy valami hasonló spirituális segítség is kellene! (Ez viccesnek hangzik, de nem annak szántam.)

De az idő majd megoldja, csak ki kell tartani!

Nagyon nehéz szülőnek lenni és aki azt állítja, hogy "neked milyen könnyű, ,mert csak otthon vagy a gyerekkel", azt én legszívesebben felpofoznám és beállítanám egy napra, hogy lássa, az anyaság nem nyaralás, hanem non-stop szolgálat és totális önfeláldozás !