Felelőtlenség 2 gyerekszobára vállalni 4 gyermeket?

Biztosan nem vállalnék több gyereket, mint ahánynak saját szobát tudok biztosítani, még ha az csak egy apró félszoba is.

A saját példám: ketten vagyunk, mindketten lányok, 2 év korkülönbséggel. Amíg általános iskolások voltunk, egy szobában laktunk ( a lakás két és fél szobás volt, anyuék hálója volt a félszoba, volt egy nappali, és a mi szobánk). 13-14 éves korunk táján azonban kijöttek a különbségek a testvérem és az én személyiségében. Egyikünk extrovertált, a barátait állandóan hozzánk csődítő, barátkozós típus, a másikunk introvertált, igényli az egyedüllétet. Ez így már nem volt jó senkinek, így anyuék átköltöztek a nappaliba, a félszobába beköltöztem én, tesóm maradt a régi szobánkban. Ez így sokkal jobb megoldás volt, mert megszűnt a feszültség otthon és mindkét gyerek elégedett volt.

"A 2 szoba elég nagy akár le is lehetne választani, csak akkor az ablak miatt nem lehet, mert pont úgy esik, hogy az egyik szàrny ide, másik szárny oda"

Ablakcsere két kisebbre? Új ablak vágása? Valahogy így nem oldható meg?

Nézelődj a neten, mert vannak különleges ötletek a szobák szétválasztására.

Tetőtér-beépítés? Nagy korkülönbség válaszása? Tehát ha kb. kirepülnek, vagy ha nem egyetemi városban éltek, kollégisták a nagyok, mire a kicsik 2-3 évesek és már nem veletek alszanak. Vagy ilyesmi, te tudod, hogy a kezdettől külön szbát preferáljátok vagy a babával alszotok.

Nyilván szüksége lenne nyomorultaknak saját, privát szférára tizenéves korukban...

Elhiszem, hogy neked az életed értelme a babázás, de gondolhatnál a meglévő gyerekeidre is. Oké, a disznóólban is felnőnek gyerekek és nem halnak bele ha közös szobájuk van, de azért nem ez az ideális.

Igen, felelőtlenség.

Nem mellesleg én a gyerekszoba mellett távlatibb dolgokon is gondolkodnék, hogy hány gyereket tudok elindítani az életbe és annyit vállalnék, amennyinek biztosítani tudom továbbtanulását, lakhatását, hogy ne egy egyszobás koszos albérletből kelljen indulnia minimálbérből.