Hogyan alakítottátok vagy alakítanátok ki a gyerekszobát, ha 6 és fél év a korkülönbség a gyerekek között?

Bátyáméknál a két gyerek egy szobában van 2,5 év korkülönbséggel. Nem akarnak saját szobát hiába kérdezik tőlük.

Én is a bátyámmal egy szobában voltam 11 év korkülönbséggel. Egészen kamasz koromig nem volt vele probléma, aztán 13 éves voltam mikor megnősült és elköltözött.

A nagynak mindenképp kell egy asztal ahol tanulni tud. Akár egy emeletes ágy is jó, mert a kicsi még jó darabig nem tud felmászni és ott lehet egy kis tere a nagynak ahová visszavonulhat. (Vagy olyan bútor ahol alul asztal van és felette az ágy)

Komolyan néha azt hiszem ide csak olyanok járnak, akiknek nagy házuk van "50" szobával :) Mintha panelről vagy kisebb házról nem is hallottak volna, ahol még 3-4 gyerek is van egy szobában. Nekünk pl ősztől mindhárom együtt lesz (az ő szobájuk majd 20 m2). Már most is van hogy együtt alszanak. 5,5; 3; és 1 évesek. 2 fiú egy lány.

Én is együtt laktam a tesómmal, szintén 6,5 év korkülönbséggel és ő fiú. Egyáltalán nem volt gond (lehetett volna külön szobánk, de nem akartuk, ráadásul a kisebb szobát (12m2) választottuk a nagyobb (20m2-es) helyett.

A tanuláshoz volt külön asztalunk és még valamelyikünk tanult a másik a nappaliban, szülői hálóban vagy épp az udvaron játszott és mi még nem voltunk 4ig suliban szóval minden házit otthon kellett megcsinálni.

Szerintem elválasztó sem kell tök felesleges. Nálunk és most a gyerekeknél is úgy van megcsinálva, hogy egyik oldalon a szekrények ( mindenkinek saját ) másik oldalon az ágyak. Mivel van elég hely majd az ágyak közé elfér mindenkinek 1 asztal (most úgy néz ki hogy ágy játéktároló ágy játéktároló ágy játéktároló) ha addig el nem költözünk :)

Szóval nyugodtan tedd egy szobába őket.

Egy ellenérv miatt fontolnám csak meg hogy nem, ha a kicsi még nem alussza át az éjszakát.

Utolso, en irtam hogy nalunk 7 ev kulonbseg van.

Igen, en el tudom kepzelni a kis lakast, sot laktam is masfel szobas panelban az elso gyerekkel. A masodikkal azonban megvartuk a nagyobb lakast, most 4 szobas panelunk van, hogy ha 3 gyerek lenne, neki is lehessen sajat!

Tudom, van aki ketszobasba is odaszuli a 4-5-6 gyereket, de ok vagy kis korkulonbseggel (ami eseten nem nagy gond a kozos szoba, hisz eletkorbol adodoan ugyanazok a szuksegletek es a napirend), vagx csak szimplan nem erdekli oket hanyan nyomorognak csak minel tobb pulya legyen.

Egy iskolast es egy babat viszont nagyon rossz otlet osszerakni. Ez teny. Alatamasztottam par teljesen normalis ervvel, ami gondolom a "kislakast is telerakom gyerekkel nem erdekel jo vagy rossz nekik" tipusuakat lepontozasra kesztette, ez van.

En addig nyujtozkodom, amig a takarom er.

Semmi esetre sem tennék össze ilyen nagy korkülönbséggel 2 gyereket.

Ha egy 6,5 éves gyerek fél egyedül elaludni, akkor ott van valami a háttérbe. Ne kendőzzétek el azzal, h most a kicsivel nem fog félni. Ki kell deríteni az okát, mert ez így nem normális.

Végigolvastam az eddigi válaszokat és elhiszem, h így is fel lehet nőni, sőt még azt is eltudom képzelni, h valakinek ez kifejezetten jó volt, és megkönnyítette a későbbiekben az alkalmazkodást a koleszhoz stb. DE: nem mindenki ugyanolyan típusú és beállítottságú. vannak olyan gyerekek és felnőttek akik kifejezetten igénylik a saját szférát, azt, h legyen egy kis privát életterük. És azt ugye nem tudhatjuk előre, h a gyermekünk milyen természettel lesz megáldva. Ezért egyetértek abban, h annyi gyereket kell vállalni, amennyinek kényelmesen tudjuk biztosínai a magán, külön kis zugot. Egy olyan helyet, ami csak az övé, és ehhez elég egy fél szoba is bőven.Nem kell 50 szobás ház, ahogy ezt valamelyik kommenetlő írta, itt Bp.-n is lehet kapni 2-3 szobás panelek kb 15 millióért.

Én is a 6 évvel idősebb bátyámmal laktam egy szobában, de nem ideologizálom meg, bizony szar volt.

Hiába volt 25 nm-es a szoba, zavartam, ha tanult, így gyakorlatilag sose lehettem alváson kívül a "közös" szobánkban. Nem hívhattam át senkit, nem volt semmi magánszférám. Amikor iskolás lettem, a konyhába került az íróasztalom. Szuper volt, mondhatom.

Csak ott tudom elképzelni a közös szobát, ahol vagy nagyon kicsi a korkülönbség és azonos neműek, vagy egy nagy házban osztoznak saját akaratból közösön, de elég élettér jut a szobán kívül máshol. Egy 2 szobás panelben négyünknek nekünk nem volt. Testvérem az egyetem után költözött el, amikor érettségiztem.

Nekünk 5,5 év a korkülönbség. A kicsi 2 éves, a nagy 7,5, most volt elsős.

Mindkét esetet le tudom írni. Eddig a kicsi velünk volt, a nagynak külön szobája volt. Most felújítás miatt egy szobába vannak. Ha kész lesz, mindenkinek lesz sajátja.

Nem jó ötlet összerakni őket. Az enyémek nagyon jó tesók (lányok), de a nagynak már kell a tér. Látom rajta, hogy vágyik az egyedüllétre. Csak elvonul, rajzol, vagy babázik. A kicsi, ha tehetné, állandóan ott lenne.

Tanulni sem tudna tőle, más a bioritmus, nem ugyanakkor fekszenek, a kicsi alszik, a nagynak nem tudunk mesélni, este befekeüdni az ágyba elalvás előtt még beszélgetni kicsit.

Most nyáron, napközben, amikor a kicsi alszik, akkor ki vagyunk szorulva a nappaliba, a nagy nem fér a játékaihoz, ha az egyik dobozt kihozzuk, tuti a másik kellene, a csörgésre meg ugye felkel (de hétvégén is ez lenne a felállás).

A nagynak már van legója, apróbb játékai a szobában ( most nálunk elrakva), nem lennék nyugodt, ha a kicsi bármikor hozzáférne (nálunk már nem veszi a szájába), de nálatok ugye még csak most jön ez a korszak).

Emeletes ágyat tuti nem vennék, vagy valami olyan megoldással, hogy a kicsi semmiképp ne tudjon felmászni, ugyanis nemsoká nálatok is menni fog, és igye oda, ahova nagyon nem szabad.

Az, hogy a nagy fél elaludni egyedül, arra nem az a megoldás, hogy a kicsit berakjuk hozzá. Azt nektek, a szülőknek kell megoldani, a "védelmezés" a ti dolgotok.

Tehát összességébe én nem javaslom az összeköltöztetést, főleg, hogy kicsi a szoba. Ha mindenképp muszáj, akkor mindenképp kellene valami térelválasztó. Akár polc, akár komód formájában, de akkor meg nálatok iszonyat kicsi lenne a két szoba. És az alvása a kicsinek akkor sem lenne megoldott, arra még kell valami ötlet.

És még valami. Nálunk már "jönnek-mennek" a barátnők így nyáron, kert is van, de sokszor bejönnek játszani. Jelenleg ezt is a kicsi alvásához kell igazítani, mert a játékok ugye ott vannak, ahol ő délután alszik (olyan 2-2,5/ nap délutánonként).

Összességében ha muszáj, akkor muszáj, de csak minél rövidebb ideig (amíg muszáj).

Nem az ellen szólok, hogy a tesók egy szobába legyenek, mert kis korkülönbségnél tök jó lehet, de ilyen nagynál már annyira mások az igények, hogy nem lehet mindenkinek jót tenni, nem lehet mindkét gyerek igényét kielégíteni.