Szeretnéd tudni, ha autista a gyereked, vagy inkább nevelnéd, ahogy addig, anélkül, hogy tudnád?

Hülye kérdés. Ha olyan markáns tünetei vannak, akkor tudod. A diagnózis csak megerősít. (Tapasztalat).

Ha pedig olyan enyhe, hogy semmiben nem okoz gondot... Minek kellene tudni?

Ha megvan a gyanu, de nem egyértelmü, akkor diagnosztizáltatnám, ugyanis ha tényleg az, akkor nagyon fontos a megfelelö fejlesztés a gyereknek.

De egy diagnózis egyébként nem változtat semmit

A diagnózis segíthet megtalálni a megfelelő fejlesztést a gyereknek.

Én szembenézek a problémákkal.

“Ha pedig olyan enyhe, hogy semmiben nem okoz gondot... Minek kellene tudni?”

Mert te aztán nagyon tudod nem érintettként igaz ? Én is enyhén vagyok autista, felnőtt koromban derült ki, de egyáltalán nem mondanám, hogy nem okozott és okoz gondot és felesleges lett volna időben a diagnózis. Attól hogy látszólag semmi bajunk, nem jelenti azt, hogy nincs is. Nemcsak azoknak az autistáknak lehet nehéz az élete, akik bepelenkázva ringatóznak az ágyon.

Én sokat gondolkodtam ezen.

A nagyobb gyerekem autista, a kisebb meg 5 hónapos.

Vajon akarnám tudni már most a kicsirol? Néha igen néha nem... Persze azt szeretném tudni ha nem az, de azt hogy autista azt nem... Jobb kicsit reménykedni és elképzelni hogy van még esély.

Na ez az, ami elvész a diagnozissal. A remény, hogy talán mégsem az.

"Nemcsak azoknak az autistáknak lehet nehéz az élete, akik bepelenkázva ringatóznak az ágyon."

Segített volna azon, hogy ne legyél ekkora gyökér?

Akkor mindenképpen jó lett volna a diagnózis.

De kétlem, mert az empátia teljes hiánya nem autisztikus vonás.