Ekcémás babátok ruháihoz milyen mosószert használtok?

Akinek a gyermeke kortól függetlenül ekcémás akkor saját maga DE CSAK AZ ANYA, is gyógyítani képes a gyermek bőrét.

A következő a gyakorlata; Miután megfürösztöttük a gyermeket, szárazra töröljük,- valamivel picit letakarjuk, addig amíg a "kezünket felerősítjük"

ezt úgy kell, -- hogy összetesszük a tenyerünket, majd szinte milliméternyire eltávolítjuk egymástól épp hogy összeérjen a domborzata az ujjaknak és várunk addig amíg el nem indul az energiánk egyik kézből a másikba--érezhetően elektromos gyenge bizsergés- S ha ez meg van akkor a gyermekünk testét megközelítjük tenyérrel fél cm-re és nagyon lassan először ott hagyjuk kicsit majd lassan lefelé simogatjuk -csak a levegőben-!- először ott ahol vannak az ekcémás területek kicsit ott felejtve. Amikor minden ilyen területet besugároztunk, utána a fejtetőtől le egészen a lábujjig s onnan vissza a fejtetőig-- először középen majd mellette és végül a testoldalán. ezt megismételjük a házoldalon is.

De ez a mód a felnőttek esetében is elmulassza a bőr ilyen betegségét. A gyermekeknél viszont nem csak elmulassza de a gyermek erősebb lesz egészségileg és hangulatilag is nyugodtabb- utána még kellemesebben is fog aludni.

Ha az anya beteg addig ezt soha ne végezze gyermekénél-- de idegeneknek vagy az apának végképp nem szabad engedni!!! Az anya ha egészséges akkor a kisugárzása éltető, erősítő és szeretettel van teli amit a gyermek a magzati korból nagyon jól ismer így megnyílik az anya felé-- az se árt, ha közben arra gondolunk, szeretlek picim, és gyógyuljon meg a bőröd ITT majd ITT.

Az apának azért nem szabad, mert energetikailag erős, durva mint egy lenvászon a sugárzása= hímnemű! pozitív töltésű.

Az anyai-negatív töltésű és lágy, finom mint a selyem. A gyermekekké pedig még gyengébb olyan mint a lehelet úgy érzékeltem ha megfújnám elszállna annyira finom mind addig amíg be nem lépnek a pubertás korba. S itt válnak szét energetikailag és fognak különbözni a kislányok és kisfiuk nemileg és energetikailag.

Én régen amikor 8 éves voltam anyám beteg volt és intézetbe kerültem- nehezen aludtam el mert annyira hiányzott imádtam az anyámat- egyszer amikor szintén rágondoltam erősen és vágyódtam azt vettem észre hogy ott állok az ágya mellett és láttam ahogy fekszik egy kórteremben-- attól kezdve boldog voltam és hetente hétvégén amikor mindenki aludt a hálóban én ismételgettem és újra ott voltam mellette akkor is amikor már hazament.

Pedig az intézet a Balaton mellett volt Anyám pedig Pesten. Akkor azt hittem csak egy furcsa játék ami olyan jó de hallgattam róla soha senkinek nem meséltem el mit művelek.

Szóval ennyire ismeri egy gyermek az Édesanya kisugárzását, megérzi ha beteg még sok km távolról is.