Nem lehet, hogy kicsivel konyebb a beszoktatas ha apuka viszi be a bolcsibe? Nem jo opcio az, hogy odaadjuk az ovononek es amikor nem lat elmegyunk? Ha ekell menjek itthonrol igy szoktuk csinalni es akkor nem sir.

Jesszus.... "mikor nem lát elmegyünk"....

Másfél éves, ha a férjemmel együtt visszük jatszóterezni és két játszótér között beugrom a boltba pár dologért ők meg előre mennek, akkor is elmagyarázom neki szépen, hogy anya bemegy a boltba, de siet és a másik játszótéren találkozunk. El tudnám képzelni szegényt,ha nyugisan sétál velünk és egyszercsak eltűnnék a babakocsi mellől... Itthon ha csak a férjem leviszi a szemetet is elmondja neki miért megy ki az ajtón és mindjárt jön vissza. Nem is értem hogy jut ez valaki eszébe.

Én tényleg nem gondoltam, hogy van, aki még így otthagyja bárhol a gyerket.

És tényleg nem ítélkezés vagy rosszallás, csak nekem annyira furcsa.

Még engem is frusztrál ha a férjem úgy megy el, hogy nem köszön el.

Szóval így biztosan nem csinálnám, ha valahol ottvkell hagynom, akkor mindig adok puszit, egyértelműen elköszönök, és hagyom, hogy megtegye ő is.

Ma 14 hónapos.

Adott szituban pl tudja már, ha a szüleimnél hagyom. Kísérnek az ajtóhoz, már köszön el tőlünk.

Sőt, volt hogy csak a szotu volt hasonló, mondtam neki, hohy nem én megyek, te is jössz, csak gyorsan meglátogattuk mamáékat, akkor megfordul és anyukáméknak pápá-uik.

Szóval az 1 éves gyerek is érti.

Megszokta, ha elköszönünk, akkor visszajövünk.

Hidd el más gyereke is úgy érti meg hogy anya elmegy hogy mindig mondják neki. Én is leírtam, hogy a 9 hónapos nem érti. Persze hogy nem, de szép lassan osszekapcsolja majd a kis fejében. Hogy mondjuk ha azt hallja "anya siet vissza", akkor az azt jelenti hogy elmegyek de előbb utóbb újra megjelenek.

Amúgy pedig ha sunyiban lelépsz is sírás lesz a vége, csak épp később, amikor rájön, hogy már nem vagy ott.