Régen hogy mentek közösségbe a gyerekek?

Az 50-es évekről nincsenek sztoriim, de a férjem a 80-as évek végén volt bölcsis, anyósom mindig mondja, hogy ilyen nem volt, hogy taknyosan, köhögősen nem mehet a gyerek, csak lázzal tartották otthon.

A másik meg, hogy nagyobb volt a család, a nagyszülők többnyire már nem dolgoztak, valaki tudott vigyázni a gyerekekre.

Ezen én is gondolkodtam már, anyukám simán 8-16 dolgozott mellettem és a 2 bátyám mellett is (elég nagy a korkülönbség, 10 illetve 12 év köztem és köztük, szóval ők egyszerre voltak picik, én meg egyedül, jóval utánuk). Soha nem volt olyan, hogy túl sokat kellett volna otthon maradnia velünk, és féltette volna a munkáját. A bátyáimnál még volt segítsége mondjuk, mert akkoriban az egyik nagymamám nálunk lakott, de mire én voltam ovis-sulis korú, már semmi. Én sem értem. Nekem a nagycsoportos fiam tavaly szeptembertől december közepéig 1 heteket ment oviba, aztán 2-t hiányzott (azóta viszont szerencsére nem volt beteg, de akkor kb folyamatosan). Plusz van egy másfél éves húga, aki még itthon van velem, de idén bölcsibe megy, és akkor majd simán lehetnek akár felváltva is betegek. Dunsztom sincs, hogy az istenben nem fognak kirúgni. Az egyetlen dolog, amibe egy icipicit tudok kapaszkodni, hogy a kicsi kb minden nyavaját elkapott, amit a bátyja hazahozott az oviból tavaly, úgyhogy talán, mondom TALÁN kicsit edzettebb immunrendszerrel megy majd közösségbe, mint anno a fent említett báty, amikor még egyedüli gyerek volt. Ő bölcsis koráig nem is volt beteg.

És én még nem is szólhatok egy szót sem, mert anyósom itt lakik 10 percre, és bármikor tud vigyázni rájuk. Na de bakker, azért non-stop nem lesz pofám napi 8 órára rábízni minimum 1, esetenként akár 2 beteg, nyűgös, lázas, stb. gyereket. És akkor menedzselje a gyógyszerbevételüket is, ennek ebből ekkor ennyit, annak akkor amabból amannyit....szenvedjen a kicsivel, ha nem akar (vagy nem tud) aludni, ügyeljen rá, hogy a nagy azért ha úgy van, tanulgasson meg pótolja az anyagot nap közben (ő suliba megy idén), stb. Ez így ilyen mennyiségben nem az ő dolga...

Apukám 1954-ben született,úgy emlékszem azt mondta a nagymamám,hogy 6 hét szülési szabadság volt,utána, vagy ment bölcsibe,vagy fel kellett mondani.

Ők bepróbálkoztak a bölcsivel, de nem bírta apám, szóval nagymamám felmondott,és egy fizetésből tengődtek.

De ez csak a városokban volt, falun kb senki sem járt bölcsődébe, anyámék sem.A falusi nagymamám míg csinálta a dolgát a ház körül, vagy a veteményesbe,vitte magával a gyerekeket.

Keresztanyám mesélte, hogy őt a nagyanyja, beásta a földbe derékig, míg egy egy sor veteménnyel/szőllővel/stb, végzett,ha már nagyon messze volt, átásta egy másik lyukba.

Meg hatalmas családban éltek,mindenki ismert mindenkit, sőt valahogy mindenki mindenki rokona volt.Nagyapámnak 9 testvére volt, nagymamámnak 8.Mindegyiknek 4nél több gyereke született, nem tudom pontosan mennyi, de anyáméknak minimum 68 édesunokatestvérük van/volt.Szóval tuti volt mindig valaki aki tud vigyázni egy gyerekre,ha extrém fontos.

anno nem a mostani beszoktatási rendszer volt. csak otthagytad a gyereket, nem tartott 2 hétig. rendszeresen átöltöztették bölcsődei ruhába a gyerekeket, mesélte az egyik tanárom hogy csak egy szál pelenkában adta be a gyereket.

anno voltak elkülönítők is, a csoportból nyíló kis terem, amin nagy felületen üveg volt, a csoportból is látta a gondozónő a gyereket. bár ha jól tudom ezt csak fertőző betegség esetén használták amíg a szülő odaért a gyerekért.

kicsit később tudok "szakirodalmat" küldeni, ha érdekel mi volt régen:) de ha bölcsőde történetre rákeresel, találhatsz infókat. módszertani levelekben is vannak régi dolgok (ezek a magyar bölcsődék egyesületének oldalán fent vannak). akkor vokony éva kis magyar bölcsőde történet c. írása is fent van neten, meg talán Nyitrai Ágnesnek is van hasonló témájú írása, hirtelen ezek ugrottak be