Régen hogy mentek közösségbe a gyerekek?

90-es évek elején voltam bölcsödés illetve óvodás. Én nem emlékszem, de szüleim elmondása alapján, velem is sokat kellett otthon lenni. Viszont nem annyit mint amennyit most nekünk kell a bölcsödés fiammal. Az első hullám után lett bölcsis, és bizony minden köhintésre itthon kell vele lenni. Két hónapja volt bölcsődés a fiam, mikor alig, hogy beadtam, alig hogy hazaértem már hívtak is, hogy menjek érte mert köhögött. Aztán semmi baja nem is volt. Nagyon rosszul esett, mert én akkor még a szabimat töltöttem és ez lett volna az első nyugodt reggelim mióta megszületett...és már nagyon vártam 😅 azóta csak annyit javult, hogy már nem hívnak azonnal hanem nap végén mondják. Nyilván ha lázas lenne hívnának rögtön, de szerencsére még sosem lázasodott be intézményen belül.

Persze én is annak a híve vagyok, hogy lázzal, erős köhögéssel, erős orrfolyással covid nélkül se menjenek a gyerekek közösségbe. De azért ami most megy az túlzás.

Több ismerősöm is elvesztette már a sok táppénz miatt a munkáját. Nekem szerencsém van mert a munkahelyem nagyon toleráns, nem kell féltenem az állásom. De máshonnan már rég kirúgtak volna, mert sokkal többet vagyok itthon mint amennyit bent vagyok.

Amúgy én is már elsőben 1995-ben egyedül mentem suliba és sokszor egyedül is mentem haza. Második osztálytól már fixen egyedül jártam haza. Mondjuk ez 10 perc sétát jelentet az utcában ahol laktunk, ahol akkoriban még alig volt autós forgalom. Ha ma ugyanabban az utcában nevelnék gyereket akkor sem engedném egyedül. De mi ráadásul egy nagyforgalmú városban élünk most Bp mellett, kizárt hogy egyedül elengedjem majd. Persze nem mindegy a gyerek természete sem... mi még ettől messze vagyunk, mert csak 3 éves a fiam. De elképzelésem sincs hogy vajon mikor fog eljönni az az idő amikor majd egyedül jöhet mehet az iskolába/ból.