Bölcsi kérdés! Szerintetek rosszul jár a gyerekem, ha nem fog bölcsődébe járni? Én szerettem volna, de sajnos nem tudjuk megoldani.

Először is a bölcsi egyátalán nem rossz,mint ahogy sokan emlegetik,egy 1,5-2 éves gyereknek már szüksége van a kortársaira,persze gyerekfüggő,az én fiam imádja 16 hónapos kora óta bölcsis,és játszanak egymással a gyerekek főzőcskéznek,fodrászkodnak,nem egymás mellett egymással.Ha nem tudod vinni nem viszed,nem lesz baja tőle,ha otthon sokat foglalkozol vele viszed ide-oda szerintem ki tudod elégíteni az igényeit.

Én örülök,hogy bölcsis a fiam és ha lesz 2. Ő is megy bölcsibe 1,5-2 évesen,ha olyan önálló,talpraesett,társaságkedvelő lesz,mint a fiam.Fiam unta már magát itthon nem voltam neki elég,és a játszótér sem.Ne legyen lelkiismeret furdalásod.

Tulajdonképpen azt, hogy a 3 év alatti gyereknek szüksége van a társaságra én még csak bölcsis gyerekek szüleitől hallottam, de a szakemberek egészen más véleményen vannak.

Mi szerencsére megtehetjük, hogy nem adjuk bölcsibe a gyereket, és én ennek nagyon örülök. Látom más gyerekeken, hogy mennyire megváltozik a személyiségük, amint bekerülnek a bölcsibe. Szorongóak lesznek, sokkal jobban anyásak, nem merik elengedni az anyjuk kezét, mert félnek, hogy otthagyja őket. Egyik betegségből esnek a másikba. Nekem a szívem szakadna meg otthagyni a bölcsiben a zokogó gyerekemet, nem értem, egyesek hogy tudják olyan nyugodtan otthagyni, ha nem muszáj.

Sokan azzal jönnek, hogy azért is jót tesz a bölcsi, mert ott megtanul a gyerek ezt meg azt. Nos ebben a korban a szülők feladata lenne minden szükséges dolgot megtanítani a gyereknek. Azt is sokszor hallottam, hogy a bölcsiben kezdett rohamosan megindulni a beszédfejlődés (jah, mert otthon csak annyiból álltak a gyerekhez intézett szavak, hogy "nem szabad!", "aludjál már!" stb).

Egyetértek az első válaszolóval. A bölcsi nem egy szórakoztató központ a gyereknek, és nem is arra való, hogy a kikapcsolódni vágyó szülőket helyettesítve megtanítsák a gyereket beszélni, evőeszközt használni stb. A bölcsi egy szükséges rossz, azoknak a gyerekeknek lett kitalálva, akiknek máshogy nem lehet megoldani a napközbeni felügyeletet. Az más kérdés, hogy mostanában divat lett, mert az anyukának napközben plázázhatnékja van, és nincs kedve a gyerekkel játszani.

15-el sok mindenben egyet értek. Teszem azt úgy, hogy eddig a három gyerekemből egy járt bölcsibe egy évet. A naggyal otthon tudtam maradni, mert a pici is megvolt már, de az akkor kicsit két évesen beadtuk, mert dolgoznom kellett. Szerintem nagyon gyerekfüggő, hogy kinek mikor "kell a társaság", és a picimen azt láttam, hogy neki nem volt az rossz. Illetve hogy 2 év két hónaposan képes volt kialakítani "rendes társas kapcsolatot", mert összebarátkozott egy kisfiúval, akivel egy ovis csoportba is kerültek, és azóta is együtt játszanak, állandóan mondja, hogy ő a "barátja", pedig egész nyáron nem találkoztak utána, de nem "múlt el".

Míg a másik gyerekem még ovisan is inkább csak "mellette játszott" a többieknek első évben, remekül megvolt egyedül is.

Ezen felül azt is gondolom, hogy a bölcsi "milyensége" maximálisan gondozó függő. Mi kifogtunk egy szuper tehetséges nőt, aki pályavisszatérő volt, tele energiával, semmit nem megszokásból csinált, a lányom ragaszkodott hozzá, és jól kijöttek. Az én gyerekem volt akkor abban a csoportban az egyetlen, aki nem sírt sosem. Nagyon kiegyensúlyozott volt a bölcsi időszakban (igaz, a munkám rugalmas is volt, így nem volt bent mindig egész napokat), amikor lehetett, kivettem "anya napra" is. Szeretett járni, persze nem minden nap, ahogy ez ovisokkal is meg van, és mindenkinek van ilyen meg olyan napja.

Amikor bölcsis lett, alváshoz még pelusos volt. A gondozó kérdezte egy idő után, hogy levegyék-e róla, mert olyan ügyes, hátha sikerülne, mire én azt mondtam, hogy ne, mert a szobatisztaságra nevelés nem az ő dolguk, hanem az enyém, ahogy minden más is, nem ott tanulta meg az alap dolgokat, bár a bili helyett WC ott tetszett meg neki a kis WC-k miatt, mert az otthon tényleg nincs.

Azt az aspektust én sem értettem soha, hogy miért ott kéne hogy mindent megtanuljon.

Szóval mi jól jártunk, és biztos, h. pl. az első gyerekemmel ugyanezt nem tudtam volna megcsinálni ilyen zökkenőmentesen, láttam sok gyereket órákig bömbölni, ha az velünk történik, akkor én nem bírom beadni, az biztos.

Valószínű, hogy két évesen a harmadik is bölcsis lesz, mert a GYES nekünk nem elég sajnos, ha sikerül ugyanoda ugyanahhoz beadni, annak nagyon örülnék...

Összességében korainak tartom, de sajnos helyzetfüggő, egyre kevesebben tehetjük meg, hogy otthon maradjunk 3 évig. :o(

15, 16-al egyetértek. Persze az teljesen más, ha az anya megy vissza dolgozni. Külföldön is azért adják igen korán a gyerekeket bölcsibe, mert ott 6 hónap vagy 1 év után menni kell vissza dolgozni. Ez a szükséges rossz ilyenkor.

A másik véglet, amikor az anya beadja a gyereket, mert ő pihenni akar, vagy éppen egy kisebbel van otthon és nem bír a kettővel együtt. Akkor minek szül? Az ilyenek szüljenek akkor, mikor a nagyobb már óvodás. Sajnos a protekciót nem lehet megszüntetni, mindig is volt, van és lesz. Soha nem fog a protekció megszűnni, az élet minden területén jelen van. Csak kiváncsi lennék, hogy magánbölcsibe is beadnák-e a gyereket, ha otthon lennének a kisebbel és nem veszik be a gyereket államiba, mert még sincs protekció.