Miért néznek rám csúnyán, ha 8 hónapos várandósként szoktatom be két éves gyermekemet a bölcsibe?

Úgy gondolod, hogy 3tól például 9-fél 10ig nem tudok vele törődni? Szinte szánalmas amiket írsz. Én megértem, hogy mindent máshogyan látunk, de te meg azt hidd el, hogy a gyerekem nem szorul sem más, sem a te sajnálatodra. :) Hiszem, hogy jobb élete van minden téren mint az átlagnak ;) Mert szerintem egy ANYÁNAK rengeteg dolga van/lehet az otthoni munkán kívül is. De persze van aki ezt képtelen megérteni (veled ellentétben én nem ítélkezem!)

Szerintem az anyaság nem itt kezdődik! Tény, hogy könnyebb nekem, de neki is. Vannak dolgok amiket el kell intéznem és van amiket nem lenne muszáj, de azért, hogy minden rendben menjen érdemes. És így nincs bűntudatom, mert tudom, hogy jó helyen van, foglalkoznak vele és amikor hazajön akkor én foglalkozok vele. Miért annyira zavaró ez? Nem csak egy módon lehet valaki jó anya. Nem csak az a jó anya, aki hurcolja magával a gyereket mindenhova mondván, hogy "Én jó anya vagyok. Magamnak szültem a gyereket, nem adom be bölcsibe!" Ahelyett, hogy elintézné, amit el kell, "terpeszkedne" egy kicsit otthon, kipihenné magát és teljes türelemmel és nyugalommal tudná tölteni a nap többi részét a gyerekkel. Nem! Sok anyának ez "sok"! Helyette azt sem tudja hova rohanjon, mit hogyan csináljon, ez az oldalon sír, kiabál a gyerekkel, stb...

Lehet, hogy ez valakit zavar, valakinek fáj vagy csak szimplán nem hiszi el, de én amit a gyerekemmel töltök minden percet élvezek és nem esik nehezemre az együtt töltött idő, nem úgy mint sok anyának, aki teljesen "kivan"...

Annyira vicces vagy! Komolyan azt hiszed, hogy ezen múlik a dolog? Ennyire naiv emberrel szerencsére a "valóságban" kevésszer van dolgom!

Engem anyukám pont ennyi idősen adott be egy "közintézménybe". Gondolhatod mennyire megviselt... Egy tragédia volt. Én onnan eredeztetek mindenféle lelki és fizikális, vélt és valós, múltbeli és jövőbeli bajomat. Idegen emberrel lenni "egész nap"??? Őrülete. (Bár érdekelne, hogy akivel napi szinten vagy az hogyan lehet idegen :) )

Persze ezt nem mondom komolyan! Az anyámmal mintakapcsolatom van. Nekem kimaradt a lázadás az életemből, szófogadó voltam. Mégsem volt hiányom SEMMIBEN! Véleményem szerint, ha egy anya szeret, akkor fél óra alatt képes a szeretet akkora kifejezésére amire másik anyának egy nap sem elég. Természetesen ez most így ki van sarkítva. Nem gondolom, hogy fél óra elég egy anyából egy napra, ezt csak mint észrevételt leírtam.

Tisztázzunk valamit! Te szuper jó anya lehetsz. Gondolom alig alszol vagy pedig egy parányi lakásban éltek, ha a takarítást rendszeresen meg tudod így oldani. Mert én a rendszerességről beszélek. Én halandó emberként nem tudok 3-4kor kelni, hogy végezzek CSAK a takarítással és utána tegyem a dolgomat + foglalkozzak a gyerekkel. Megtehetném, hogy fizetek takarítónőt, de nem látom okát, mivel más dolgom is van ezen felül.

Még egy dolog. Hogy is van vele többet egy "idegen". 9re viszem reggel. Délig eltelik 3 óra. Majd lefektetik őket 2 órára. (Ezt én nem számolom mivel rendesen alszik, az hogy kivel teljes mértékben lényegtelen nem kell mást bemagyarázni) Utána 3ra ott vagyok ami + 1 óra egy "idegennel". Szóval kb 4 órát van lényegében távol tőlem. 3tól 9-fél 10ig velem van, ami nem is tudom, de nekem legalább 6 óra. Ennyit erről! Legalább tudnád, hogy miről beszélsz, te "zsenimami".

Az, hogy 4 órát- az ő szemszögéből- mással tölt (nem idegennel!), neki nem okoz károkat és a kapcsolatunknak sem. De nekem rengeteg segítség. Lehet így fogalmazni, hogy lepasszolom. Mindegy hogy minek nevezed. A lényeg az, hogy ő addig játszik, barátkozik, fejlődik (!), olyan élményeket gyűjt, amik én nem tudok neki ilyen formában megadni (hiába rohangálnék a férjemmel, akkor sem élné meg azt, hogy milyen gyerekek társaságában). Aztán persze jöhetnek az élmények velem is. Egy tiszta, rendezett házba megyünk haza, ahol kész a kaja és nem utolsó sorban egy nyugodt anyához jön haza, akivel a délutánját és az estéjét töltheti.

Azt akartam még elmondani, hogy egészen biztos, hogy érett a bölcsire, mivel sír utánam reggelenként (nem órákat!) Ez azt jelenti, hogy már meg tud különböztetni az idegenektől, tudja hogy hozzám tartozik. És ezen pár óra egy napon nem változtat.

Az én gyerekem bátran állítom, hogy boldog és kiegyensúlyozott gyerek. Azt nem tudom, hogy a jövőben milyen lesz. (Ne feledd, hogy a sajátodról sem tudhatod!)

De az a fontos, hogy MOST jó neki. Érzi, hogy én is jól vagyok, nyugodt vagyok és ő is az. Szerintem ennél nincsen jobb. Szerinted? :)

Olvasva az utolsó hozzászólásolat #44-es a család érdekeit, valamint a gyermek fejlődését, -tovább megyek- kiegyensúlyozottságát tartja szem előtt.

#43-as pedig egy pedagógiailag és pszichológiailag meghaladott tradíciónak akar megfelelni.

Van az a mondás: "A kevesebb több"

(Ez nem csak a gyermekkel történő foglalkozásra, de a munkára is igaz.)

Egy kérdés #43-hoz:

-Háromévesen, amikor idegenek közé küldöd a gyermekedet, hogy aztán egész nap játszhasson, okosodhasson a korosztályával, rendszeresek lesznek a napjai, és ráadásul hozzáértő szakemberek foglalkoznak vele, akkor Te rossz anya vagy?

(Mert már a bölcsiben is ez történik.)

OFF. Van egy olyan érzésem, hogy néhány anya inkcizíciós eszköznek tartja a bölcsödét. ON.

A szomszédunk 3 gyerekes család anya,nem hisz a bölcsiben,de még az oviban sem.Állandóan nyomatja ezeket a mártíranya,szuper anya dumákat,miközben én hallom a túlsó falról,hogy állandóan ordít,üvölt a gyerekivel,minden szarnak lehordja őket.De azért tervezik a negyediket...

Majd hogy ki a jó anya,meg ki nem,azt kb meg lehet kérdezni a 20 éves gyerektől,látatlanba azt hiszem ne ítéljünk meg senkit amiatt,hogy bölcsibe adja a gyerekét.Nem mondom,hogy a bölcsi feltétlen szükséges dolog,de azt sem hogy rossz,pláne ha az ember körültekintően választ.

Akinek más életcélja sincs mint potyogtatni a gyerekeket,akinek olyan szar munkája van,hogy öröm neki 3 évet otthon lenni,az elhiszem,hogy nem adja bölcsibe.

Én ezt nem tehettem volna meg,de legalább a munkámmal biztos jövőt teremtek a gyereknek,és az együtt töltött időben élményeket kap (tehát nem a játszótéren csövelünk) vannak fontosabb dolgok is az életben és szerencsére a gyereknevelés nem merül ki az első 3 évben,csak ezt a sok köpködő gyeses unatkozó anyuka elfelejti.

Azért, mert rosszat teszel a gyerekeddel, amikor a testvére érkezésekor kidobod a családból!

Önző anya!