Mi a megoldás arra, ha "lejáratják"a gyermeket? Ez jellemző az intézményekre?

Van egy ovis kiscsoportos fiam és egy bölcsis kiscsoportos lányom. Mindketten ősszel kezdtek. Mindkettejüknek meg kellett tanulni bizonyos szabályokat. Ők is boldogan szinte repülnek az ajtóhoz, amikor belépek. Az óvó néni ilyenkor finoman Rájuk szól, hogy pakolják el a játékot, amivel játszottak. Én amint belépek a csoportszobába, azonnal leguggolok, magamhoz ölelem Őket, és megkérem Őket, hogy szaladjanak vissza elpakolni, én ott várom Őket. Az elején volt, hogy elsírták magukat, de gyorsan megtanulták, hogy ha gyorsan elpakolnak, gyorsan szaladhatnak a karjaimba. És az óvó néni is látta rajtam a szándékot, hogy segíteni szeretném az Ő munkáját. Szval a hangnem valóban nem megfelelő, de a te támogató magatartásoddal a gyermek sem törik le, és az óvónő is érzi a segítséget. Próbáld ki a következő alkalommal, hogy nagyon kedves szeretgető hangnemben arra buzdítod a gyermeked, hogy tegye a helyére a játékot. Meglátod, az óvónő is máshogyan fog viszonyulni hozzád.

A cumisüveget én sem értem. Mi minden nap kocsizunk, autóval járunk a város másik végében talélható oviba, bölcsibe. A gyerekek (a 2 éves kislányom is) sportkupakos flakonból vizet isznak. Szoktam venni Nekik egy zsugorfóliás 3 decis mentes vizet (sportkupakosat), és a kocsi csomagtartójéban tartom. Mindig van friss vizük, ha megszomjaznak. Sosem ittak cumisüvegből.

Az elköszönés megint alap. Miután felöltözünk, visszasétálunk a csoportszoba ajtajába, és együtt hangosan elköszönünk. A legelején talán egyszer mondta az óvónénink, hogy illő elköszönni, mielőtt elmegyünk. Akkor finoman annyit mondtam Neki, hogy tudom, csak először felöltözünk, mindjárt jövünk elköszönni. Azóta ez így megy, soha nem szól be az óvó néni, sőt, mindig szuperlativuszokban beszél a fiamról. A bölcsiben ugyanez a helyzet.

Legyél picit együttműködőbb, hidd el, az oviban is máshogyan fognak hozzád állni.

A cipős sztori valóban fura, én ott finoman megmondtam volna, hogy egy bölcsis korú gyermeknél még simán belefér, hogy rossz cipőt próbál felküzdeni a lábára. De legalább próbálkozik. Hangosan, lelkesen megdicsértem volna a gyermekem, hogy milyen ügyes, és könnyedén elnevettem volna a dolgot, hogy "De édes vagy drágám! Az a Pistike cipője!" A gondozónőt nem hagytam volna szóhoz sem jutni.

Ha a hangnemmel továbbrab is problémád van, azért beszélgess el a gondozónővel, persze normálisan, konstruktívan!

Kedves kérdező!

Szerintem teljesen jogos a kiakadásod. Nem értem, hogy lehet az, hogy egy ilyen kicsi gyerkőccel is már megalázóan beszélnek.. hozzáteszem az általános pedagógia egyik alapelve, hogy a gyereket nem alázzuk meg. Köszönni valóban tudni kell, de lehet csak olyan napja volt a picinek, hogy nem volt eszében.

Az a baj, hogy a legtöbb gondozónő már rég nyugdíjba mehetne vagy nincs megfelelő képzettségük, de hála égnek pár éven belül is csak diplomásokat fognak felvenni. Az meg végképp feláborító, hogy önállóságot követel egy BÖLCSIS gyerektől.

Üdvözlettel: egy kisgyeremkenevelő szakos egyetemi hallgató

Utolsó, mond hogy még csak első éves vagy, mert akkor megértem hogy nem nagyon láttál még kisgyereket, és nem voltál bölcsődében, így nem tudhatod milyen munka folyik ott.

Ha már felsőbb éves vagy, gondolkozz el a váltáson. Gondolj bele, ha a gondozónőnek nem lennének szabályai és minden gyerek azt csinálhatna amit akar,milyen káosz lenne ott. Meg gondolj bele, a gyerek nem pakol el mikor jönnek érte, ezért azt a gondozónőnek kell. És míg a játékot pakolja, hátat fordít vagy lehajol, és közben mondjuk a te gyereked baleset éri, mert nem tudott rá figyelni, mit reagálnál? Azért vannak ezek a szabályok, hogy a társas együttlétet megkönnyítsék felnőtt és gyerek számára egyaránt. Nem hiszem hogy túl nagy elvárás lenne a köszönés és a maga után elpakolás. Nem azt várják el hogy az egész csoportszobát tegye rendbe...

Az az alap hogy köszönünk, és elpakoljuk a játékokat. Legalább ott legyenek szabályok, már ha a kérdezőnél nincsenek. Kisgyerek és nem buta. Minél korábban elkezdjük a szabályokhoz szoktatást, annál könnyebben beleépül a napi rutinjába, és nem feladatként fogja megélni, hanem már neki alakul ki az ezirányú szükséglete. És a kérdező szerint se egyszeri eset volt hogy nem köszönt, hanem rendszeres. Azt meg nem mondhatod hogy mindig rossz napja van.

16!

Csak egy probléma van, ami miatt a teljes hozzaszolasod értelmét veszti: nincs egyetemi szintű kisgyermek nevelő oktatás. 😉