Miért jó egy 2 éves gyereknek, ha bölcsibe jár?

Gyerekfüggő.

Barátnőm kislánya ennyi idősen meg volt bolondulva otthon olyan energiabomba volt, sírt a játszótéren ha nem volt gyerek akivel játszon, nagyon vágyott közösségbe, ő tipikus extrovertált kislány.

Kisfiam az ellenkezője volt ennyi idősen, ha már vannak játszótéren feszengett, visszahúzódó, rettentő anyás, jól érzi magát otthon velem, elszöszöl-molyol bármilyen játékkal, néha úgy érzem még mindig nem nőtte ki a szeparációs szorongást, ő introvertált típus, neki nem lenne való a bölcsi.

Ez persze úgy mondom ha van választási lehetőség, nem kényszerhelyezetkre vonatkozik.

Egy bölcsödének rengeteg pozitív és negatív része van, sok esetben a gyerektöl is függ mit él meg pozitívan vagy negatívan.

Amit tudnod kell, hogy régen a gyerekek nagy családokban, szomszéd gyerekekkel nöttek fel. Vagy is a napi környezete egy gyereknek nagy volt. Most viszont az átlag család bezárkozva él és jó ha a bevásárlás alatt találkozik a gyermek másokkal amúgy nagy részt csak az anyát látja.

Ezért ha a szülö nem is dolgozik, de nincsenek testvérek vagy nagycsalád a környezetben akkor a bölcsi egy nagyon jó hely a gyereknek, mert barátokat, játszótársakat és nem kevés pozitív behatást kap, rengeteg dolgot átél, megtanul olyan helyzeteket ami otthon nincsen.

DE ugye ami jó annak van rossz oldala is. A bölcsöde tiszta stress egy gyereknek.(erröl nem írok többet mert a jó oldalát akarod hallani).

Az enyémek nagyon szerették, szeretik. Nálunk sem a baráti társaságban, sem a családban nincsenek gyerekek, csak nekünk. Pár barátnak van gyereke, de tök más korosztály (pl. a kicsi fiam 3 éves, a nagy 12, barátnőmnek 6 és 7 évesek a gyerekei). Olyan környéken lakunk, ahol nincs a közelben játszótér, ami annyira nincs durván messze, ott meg nincs állandó gyerektársaság, sokszor csak mi vagyunk ott, vagy a belvárosban sétálgató családok térnek be kicsit játszani (kevés a lakóház erre, a lakók többsége pedig idősebb, nagyon kevés kisgyerekes van, aki tényleg itt lakik, ide inkább sétálni járnak).

Úgyhogy az én gyerekeimnek kimondottan jót tett, hogy kétévesen bölcsibe kerültek, és megtapasztalták, hogy milyen rendszeresen a korátrsaikkal lenni.

A nagynak amúgy a beszéde is viszonylag későn indult, kétévesen még csk 3-4 szót mondott. Egy hónappal a bölcsi kezdése után már rövid mondatokat alkotott, és aztán nagyon hamar folyékonyan beszélt is. Az meg mindkettőre igaz volt, hogy amíg itthon voltunk, nagyon válogatósak voltak, kb. egyéves koruktól, a bölcsiben viszont mindent megettek, és így itthon is több ételt voltak hajlandóak megkóstolni.

Meg amúgy is, sok mindent ott tanultak meg, amit nyilván itthon is elsajátítottak volna, de ott nagy húzóerő volt, hogy a többiek is úgy csinálják, akkor ők is. Pl. a kicsinél a pohárból ivás. Itthon elvétve ivott pohárból, ellenkezett nagyon, ott viszont az összes gyerek pohárból ivott, ezért ő is akarta.

A kicsi még bölcsis, mert csak idén év elején töltötte a hármat, imád oda járni. Most egy hétig beteg volt, de már két napja kérdezgeti, hogy mikor mehet újra. Tavaly is szívesen ment, csak akkor még nem tudta így elmondani.