Friss anyukàktól kérdezem, hogy nektek milyen volt a szülés utáni 1-2 hónap? Ingerültek voltatok? Szinte senki más nem létezett csak a kicsi? Kevésbé voltatok érzelemkifejezősek a pàrotokkal?

Az en parom is panaszkodott ram, hogy elhanyagolom, meg hogy megvaltoztam ... ami nekem normalis volt mivel nemreg szultem es sokmindenen mentem keresztul , es ezentul egy babara kell vigyazzak 0-24 . Szoval ezeket azert vedd figyelembe es amugy is a hormonok miatt van hiszen az anya csak a kicsire osszpontosit ilyenkor .

Majd egymasra hangolodtok idovel ujra . Turelem

Én egy zombi voltam. Komolyan. Élő halott. Vánszorogtam, nyögtem, sírtam, hol zabáltam, hol nem volt étvágyam, és sírtam...jah, meséltem, hogy sírtam? Sokat.

Hormonok.

Éldd túl, NEM NEKED SZÓL!

Beszéljetek egymással. Türelmesen és nem elfelejtve, hogy szeretitek egymást. Mondd el neki, szeretnél több részt vállalni a baba körül, ne zàrjon ki, inkább mutassa meg, mit hogyan kell csinálni.

Ha fáradt, akkor küldd aludni, vigyázz addig te a babára. Vagy küldd masszőrhöz, fodrászhoz (amit szeret), így érezni fogja, hogy most is szereted és fontos neked.

Az első négy hónapból nem sok mindenre emlékszem: hasfájós gyerek, a lakás ajtaján alig mentünk ki, a fáradtságtól a hideg rázott, sokszor ülve aludtam el a gyerekkel a kezemben...

Baby blue: olvass róla. Ha ez a depis időszak nem múlik, az jelezhet szülés utáni depressziót, ami komoly dolog.

Másrészt: az első hetek, hónapok alatt a baba minden energiát felemészt. Nekem sokszor pisilni vagy zuhanyozni se sikerült tőle, mert egyből ébredt.

Hetekig, hónapokig nem aludtam két órànál többet egyben. Azt hittem, felborulok. Szédültem a kimerültségtől. Mindezt egy eszik-alszik baba mellett, csak azt nem mondta senki, hogy óránként fog enni.

Ha még a férjem is nekiállt volna hisztizni, hogy elhanyagolom, szerintem lecsavarom a fejét.

Azt ugye érted, hogy a kisbabátok 0-24 órás, heti 7 napos feladat? Felnőtt ember vagy: komolyan hogy a pucába hitted, hogy plusz egy ekkora feladat mellett UGYANANNYI idő jut rád is?

Szerintem tarts egy kis önvizsgálatot, hogy esetleg van-e igazság abban, hogy elégedetlen a feleséged. Ő mennyi dicséretet kap? Ez élete legnehezebb szakasza. Egyáltalán nem kis feladat életben tartani egy magatehetetlen, csak sírással kommunikáló kisbabát. Főleg, ha szoptat is, és tényleg rajta múlik, hogy nem hal éhen.

Te meg szokd a gondolatot, hogy hárman vagytok. Ez most egy ilyen időszak. Kisgyerek mellett minden időszak csak hetekig tart, aztán megváltozik minden.

Apa lettél.

Jó lenne, ha ennek megfelelően viselkednél, és nem úgy, mint egy féltékeny nagytesó.

Férjem például munkából hazaérve odabújt mögém, átkarolt, és a vállam felett nézte a kicsit, ahogy cicizik. Közben beszélgettünk, cirógatott, lenyugodott ha olyan volt a munkanapja.

Nem vár arra duzzogva, hogy elenged a kisfőnök, és foglalkozzak vele.

A 7es mindent leírt, amit ezzel a kérdéssel kapcsolatban gondolok!

Nehéz lehet, de ugye leesett, hogy nem csak anyukának lett gyereke, hanem apukának is? Kb.egy 180 fokos fordulatot vett az életetek, ami ezek szerint csak a feleségedet érinti, te maradtál ugyanúgy. Neked is a babával kellene foglalkozni, nem magaddal! Ahogy jelen pillanatban a feleséged ek is az utolsó utáni gondolata saját maga, illetve te.

Persze ez a kezdeti időszakra igaz, amikor át kell álnotok a kisgyermekes létre! Aztán majd minden alakul magától és újra mindenki megtalálja a helyét!