Ha sír, nyüsszög a babád, mindig felveszed azonnal?

Én is a kötődő nevelés pártján vagyok. Azt gondolom, a csecsemő helye az anyján vagy mellette van, nem tartom a gyereket az ágyában. Nem is értem, a "ne szoktasd kézhez" anyukákat.

De többemberes jellegű babám van, sokat vagyok egyedül, enyém a kertes ház legtöbb rutin munkája.

Szóval ha porszívózok, és a félkész szobánál vagy olajban sütés közben sírni kezd, akkor befejezem az adott részfeladatot mert muszáj. Nem elvből, de olyankor sír kicsit.

Igyekszem jól időzíteni az ilyen munkákat a napunkban.

Mi vettünk egy vastag nagyméretű játszószőnyeget amit vittem oda ahol épp valamit csináltam, ráfektettem a csajunk és szépen el volt míg elkészültem.Ha nyöszörgött akkor elkezdtem beszélni hozzá, ha sírni kezdett meg felvettem.De nálunk fél perc sírástól is hányt, már pár naposan is a kórházba, úgyhogy soha nem jutott eszembe hogy sírni hagyjam.

Nem lett tőle elkényeztetett csak a kezembe elülő baba, pedig anyu mindig azt mondta,hogy elkapatom ezzel, meg hogy kell a tüdejének, meg ilyen hüleségek:)

Előző: mért lett volna ettől elkényeztetett? Ő egy család része, ráadásul teljesen kiszolgáltatott, persze, hogy ott akar lenni, ahol anya.

És jobban is bekapcsolódik a család életébe, a napi ritmusba, ha látja, mi történik.

Pl majd kisdedként lesz "főzősarok" a konyhában az enyémnek, a kertben kiskert. Az életnek nevelem, nem egy babaszobának.

Nem, sírni soha nem hagytam. És az még mindig nem sírni hagyás ha befejezed a pisilést, vagy elmosogatod az adott tányért ami már amúgyis a kezedben volt. A sírni hagyás az a szándékos figyelmenkívül hagyás, ami nem egyenlő azzal, hogy 1-2 percet sír, amíg odaérsz. Ezzel nem sérül a lelke.

Tudom én is folyton ezen stresszeltem az elején, mert tuti akkor kezdett el sírni ha wc-n voltam és mindig azon izgultam hogy jaj mi van ha sérül a lelke miattam. Aztán belerázódtam és idővel ezt logikusan is át tudtam gondolni, hogy mi a sírni hagyás.

Most már 9 hónapos, szóval most már azért nem csak pusztán a szükségletei miatt sír, van akarata. Sír ha huszadik alkalommal útját állom a konektorhoz menet.. Van ugyan benne vakdugó de akkor se szokja meg hogy hozzányúlhat. És ettől bizony ki tud borulni, na ehhez már nem aszisztálok. Nem mehet oda és kész. Kiakad attól is, ha WC-re kell mennem és addig beteszem a karámba, mert ott van biztonságban amíg végzem a dolgom. De ezt muszáj, a biztonság mindent felülír. (nyilván nem kezdek el a wc-n ülve telefont nyomkodni és olvasgatni, hanem igyekszem. De ember vagyok és van néhány biológiai szükségletem. Tetszik vagy sem, ki kell várnia. Plusz kezd bejönni a szeparacios szorongás ami miatt lassan hátat sem fordíthatok neki. Ezt is igyekszem jól kezelni, és ott lenni neki, de van hogy be kell érnie apával. Vagy akkor sem kapom fel ha kicsit beüti a fejét.

Szóval úgy nagyjából 6 hónapos kortól bejönnek az egyéb sírások, amik nem csak a szükségletek kielégítésére vonatkoznak. Itt neked kell figyelni és kitapasztalni mi az ami igényel felvételt, mi az aminél elég egy kis simi stb. És neked kell dönteni mikor mész át szülőbe és kezded nevelni is.