Van itt olyan, aki au pairként volt gyerekeknél?

Hát én Angliában voltam egy nemesi családnál..

Hát ne életed lehetőségének gondold, általában sok gazdag család rajtad azért spórolni fog.

Én egy nemesi lord családnál voltam, akik azon kívül hogy milliárdokat örököltek még jól is kerestek, anya bróker volt meg biztosítási ügynök, apa nemzetközi ügyvéd.. 3 elkényeztetett de amúgy aranyos gyerek, meg 5 kutya...

Hát hónapról hónapra rosszabb lett.

Mindent rámsóztak , de fizetni pluszba sem akartak + 2 fontot sem..

Engem megtartottak mindenesnek, 10 évet húztam le, a gyerekek szinte felnőttek, már 19-16-14 évesek voltak a vége felé..

Szóval az én munkám is átcsoportosult kezdettől fogva amúgy.. Mikor a gyerekek kicsik voltak is mellette mindig volt valami, segítsek be a kertésznek, mosoda, vasalás, kaját csináljak, intézzem a bevásárlást a postát stb minden

aztán ahogy nőttek a gyerekek már akkor takarítsak is, elküldték a bejárónőt is, úgyis ott vagyok én alapon...aztán a kutyákat is lássam el, séta, etetés, itatás, fésülés, játék, orvos, takarítás stb. ami 5 kutya mellett nem 2 perc.. persze soha nem kaptam tényleg semmit.

eleinte karácsonykor volt egy kis boríték az éves munkámért.. utána csökkent az összeg, a végén már egy szelet Cadbury csokit se kaptam, nem hogy pénzt...

ha haza akartam utazni mindig jött valami kifogás miért ne menjek..gyerek szülinapja lesz szervezzem a bulit, új kutyát hoznak itt kell lenni valakinek stb valami mindig volt de erre se kaptam soha semmit hogy szabira se engedtek szinte soha..

volt olyan hogy kitalálták, hogy elmennének a barátaikkal ide oda de ennek meg annak a barátjaiknak is kicsi gyerek van, ide hoznák őket nekem estére... aztán odahozott 5 barátjuk 8 gyereket mind 10 év alatti, mondtam hogy ezért kérek plusz juttatást, kb kinevettek hogy úgyis itt vagyok, elférnek tán velem a kastélyban a gyerekek..

na meg állandóan utazgattak volt hogy elmentek 2 hónapra Kenyába vagy ide oda , ott hagytak magam, de én meg alig vihettem oda valakit, hiába mondtam hogy rettegek magam ott..persze tűzjelző, meg riasztó, meg rákötve a helyi tekre meg bármi van riasztás 5 perc alatt kint van a helyi kommandó, de én attól féltem egy igazi olyan kastély, ahol 650.ik Henrik meg istentudja milyen Edward hat méteres portré feje néz rád mikor sétálsz a konyhába meg a kutyákhoz oda... 20 szoba, 6 fürdő, szalon meg társai egymagam nőként...

kb állandóan sírtam

és tényleg az utolsó fontot is kb kiszámolták nekem, nehogy plusz 1 fontot kapjak.. egy olyan család akik hónapokig Kenyában meg Thaiföldön volt ha úgy tartotta kedvük, meg minden reggel jött anyukához a fodrász a sminkes a tornász, este a masszőr, saját medencék, golfpálya és mérhetetlen luxus..

10 évig hagytam magam kihasználni

aztán ott hagytam őket..

nehéz jó családot találni....de ugródeszkának jó lehet

a gyerekek szerettek és elfogadtak

ehhez kevés az el akarok húzni...sok más kell hozzá..gyerekszeretet,kompromisszum készség stb.

Én csak 2 évig voltam au-pair, és ha nem is volt olyan durva, mint amit az első írt, azért ígérgetés nálam is volt: hogy majd adnak kaját (nem adtak, magamnak vásároltam és főztem külön), fizetik évente a repjegyemet, amikor hazautazok (soha nem fizették), év végén fizetés emelés (nem volt), meg szombat szabadnap (csak akkor volt az, ha kora reggel elhúztam otthonról egész napra, mert ha otthon találtak akkor "csak" ezt meg azt kéne ma csinálni címszóval mindig kitalálták valamit). Szóval nem lehetett, hogy szabadnapon csak fekszek meg olvasok, filmet nézek, gyakorlatilag el kellett olyankor menekülnöm onnan.

Heti 2 délelőtt is szabad lett volna, amit majdnem szintén beprogramoztak nekem, csak addigra már kiismertem őket, és gyorsan keresztbe szerveztem: azokra a délelőttökre beiratkoztam nyelvvizskolába, persze saját költségen. Mivel ugye túlóráért nem fizettek egy eurót se, így eszem ágában nem volt nekik ingyen dolgozni. Sajnos ezt így sem tudtam mindig elkerülni. Amikor a gyerekek betegek voltak - elég gyakran - olyankor nem mentek oviba, és nekem kellett egész nap velük foglalkoznom a szokásos napi feladatok (pl.rendrakás, mosás, vasalás, ágynemű áthúzás, mosogatás, stb) mellett. Nem fizettek ezért sem extrát. De amin kiakadtam viszont, és szóvá tettem: amikor nem ment a héten a takarítónő, nekem kellett kitakarítanom helyette a három szintes házat, és mindezt ingyen. A második alkalom után javasoltam, hogy küldessenek helyettesítőt arra a napra. Így is lett, mert én többet nem vállaltam, de azért a tüske bennem maradt, hogy aznap jól kihasználtak.

Egyébként a gyerekekkel jól elvoltam, a nőtől pedig ellestem egy csomó jó receptet.

Átmenetileg nem rossz lehetőség szerintem, mert amíg a családnál élsz megismered kicsit az országot, magadra szedsz egy kis nyelvtudást, és ha ügyesen spórolsz, még félre is tudsz tenni. A munka sem megerőltető, de tudni kell nemet mondani. Ha meg mégis extrát vállalsz, akkor előre tisztázni kell, hogy azért mennyit fizetnek pluszban. Nem szabad naivan várni, hogy majd megjutalmaznak érte. Ha meg félrebeszélnek, akkor nem kell elvállalni. Szeretik úgy beállítani, hogy megtűrt személy vagy, de valójában hónapokig tart, amíg találnak megbízható személyt, akit be mernek engedni az otthonukba, rá merik bízni a gyereküket, úgyhogy merj kiállni magáért, nem fognak ezért kirakni.

1. Szerintem te is tudod, hogy a te hibád amiért hagytad, hogy 10 évig hülyének nézzenek és kihasználjanak. Pár hónap után ott kellett volna őket hagyni a fenébe.

Én is éltem pár évet az Egyesült Királyságban, ebből az első 2 évet Angliában töltöttem aupairként.

Az első családnál 1 évet voltam, a 3 gyerekből csak a legkisebb, 9 évest kellett vinni-hozni iskolába, vigyázni rá délután, rendbe tartani a szobáját és kb. ennyi volt a dolgom. A család nagyon rendes volt, az apuka külön foglalkozott velem, minden vacsoránál tanított új angol szavakat, kifejezéseket. Nem használtak ki, nem ugráltattak és nem néztek le soha.

A 2. családnál 1 napot voltam, ez egy bohém-művész francia-angol házaspár volt. Olyanok voltak a lakhatási körülményeim és a munkafeltételek ami mellett nagyon rosszul éreztem volna magam, így nem maradtam ott.

Rögtön utána lett ismét egy 1 éves munkám egy szintén szimpatikus családnál. Ott 2 gyerek volt rám bízva iskola után, szintén nagyon kedvesek voltak velem, még azon se problémáztak, hogy a szabadidőmben naponta plusz munkában kutyasétáltatást vállaltam.

Persze azt tudni kell, hogy az aupair fizetés csak aprópénz. Ha van angol tudásod, jobban jársz egy teljes idős állással. Én pl. az aupairkedés után care assistant voltam, kerekesszékeseket gondoztam a saját otthonukban, így az ellátásért, szállásért nem kellett fizetnek, a pénzem teljes egészében eltehettem. Népszerű ez a segédápolói munka a magyarok közt is, mert az angoloknak derogál ez a típusú munka, így annál a cégnél is ahol én voltam, javarészt külföldiek dolgoztak ( magyar, lengyel, szlovák, ausztrál stb).

Én tudom, de elég béna és fiatal voltam akkor, azt hittem nincs nekem ennél feljebb.

Aztán lett egy párom, aki kijelentette, hogy keressek munkát és jöjjek el onnan, aztán belevágtam.

Ők mondjuk pl a kaját nem féltették, mikor rendeltem nekik a teherautónyi cuccot bármit rendelhettem magamnak is, saját hűtőm volt tele cuccokkal, ez mondjuk pozitívum.

Meg hogy volt hogy 2 hónapra elhúztak és akkor a kutyákkal kellet csak foglalkoznom, azt szerettem. Csak annyi hogy féltem, de egy idő után megszoktam valamennyire.