Járt már itt valaki úgy hogy csak a kisbaba miatt kezdett el vezetni autót újra? És még nem ment neki valami jól, már vitte a kisbabát autóval?

Én már szülés után csináltam meg a jogsit, gyerekek logisztikája miatt kénytelen voltam. A probléma megoldódott, napi szinten vezetek, mert muszáj, de utálom és a kerületet nem hagyom el.

Nekem fordítva volt. 12 éve vezetek rendszeresen napi 100 kmert, terhes lettem azóta nem merek. Születése óta az első 3 hónapban sem mertem, kialvatlanság meg minden más miatt. Helyedben inkább mennék busszal.

2010 óta van jogsim, többször próbáltam gyakorolni, mindig feladtam, nem ment. Másfél éve viszont vissza mentem dolgozni, a 2 gyerekkel csak a kocsis megoldás maradt. Előtte gyakoroltunk a férjemmel. Nehezen szoktam meg de muszáj volt.

#3as vagyok, jól lepontoztatok, de ha ennyire bizonytalanok vagytok ne vezessetek kocsit, nem csak a saját gyereketeket de másokat veszélyeztettek a rutintalanságtól kezdve, a kialvatlanságon át a lassú reakcióidőig ott van minden, és miattatok meghalhat más, akár pici baba, friss szülő is. Menj busszal.

Nem hosszú idő után, hanem először. Hónap elején volt a forgalmi vizsgám, mire a kezembe kaptam a jogsim, addigra kiserült, hogy terhes vagyok. Egyáltalán nem ment még jól a vezetés, semmi gyakorlatom nem volt, és plusz stressz faktornak mindig velem volt a gyerek. Vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem gyakorolni, mivel a férjem nem vezet, volt bőven alkalmam. Azóta már a másodikat várom, baromi óvatosan vezetek, Pesten csak a forgalom tempójában, vidéken kifejezetten dinamikusan.

2. vagyok, nagyon nehezen ment az eleje, most kb 1 hónapja megyek napi szinten, de még most is stresszes, DE nem megy kevésbé mint bárki más kezdőnek. Nem szabad feladni, menni kell, csinálni kell, gyakorolni kell. Én nagyon óvatos vagyok, lassú, egyáltalán nem megyek nagy forgalomba, nem megyek bele helyzetekbe, nem kockáztatok. Lehet, hogy ez kicsit lassítja a forgalmat, de azért nem tartok fel senkit. Itt a környékünket bejártam már többször a férjemmel, megvannak a kis céljaim (iskola, nagyi, vásárló helyeim), ahová állandóan járok, mindegyik helyhez kitapasztaltam, hogy merre érdemes menni, hogy ne legyen nehéz, pl kerülöm az olyan helyeket, ahol lejtőn fölfelé meg kell állni, ide kerestem egy másik útvonalat és nem érdekel, hogy így 3 perccel tovább tart. Ahová megyek, ott végigjártam az összes parkolási lehetőséget, csak oda parkolok, ahol legalább másfél autónyi hely van, ha ez arrébb van 2 utcával az sem érdekel, inkább sétálok pár percet, mint hogy kockáztassak.

10 évig nem vezettem, bár volt jogsim. Mikor jött a tesó kezdtem el újra(5 hónapos terhesen), mert akkor döbbentem rá, hogy nem fogok boldogulni két gyerekkel, kocsi nélkül. Hamar belejöttem, először csak az oviig, meg vissza voltam hajlandó, aztán mindig egyre messzebb, de csak a megszokott útvonalakon. Most 6 év elteltével a városban bátran vezetek,(környező falukba is), ha utazunk messzebbre valahova, akkor a férjem vezet(nem szeretek gyorsan menni).