A nok miert mennek bele onkent ebbe a helyzetbe?

28 evesen szuletett az elso gyerekunk, elotte mar hosszu ideje egyutt eltunk, es 2 eve hazasok is voltunk, volt akkora megtakaritasunk, illetve lakas kozosen a nevunkon, valamint egy nekem is egy nagyon rugalmas munkahely, ahova visszavartak, hogy ne kelljen a kiszolgaltottsag miatt aggodnom.

A vagyaim kozott a karrier a gyerekkel szemben hatterbe szorult, amellett is, hogy szeretem a munkamat. Mindennel erosebbe valt az az erzes, hogy gyermeket szeretnek. Most varjuk a masodikat, a ket gyerek kozott is dolgoztam. A ferjem mar gyerekvallalas elott sem varta el tolem, hogy egyedul vegezzem a hazi munkat, es a gyereknevelesbol is kiveszi a reszet.

A gyerek akkora orom szamomra, amit korabban elkepzelni sem tudtam, kulonben nem is vallaltam volna be ezt meg egyszer, foleg egy traumatikus szuleselmennyel a hatam mogott. A gyerekem es a ferjem a legjobb dolog az eletemben.

Kérdező, a gyk egy kérdezős oldal. Ide nem fog senki feltenni egy kérdést sem, hogy boldog vagyok, jól megvagyunk a férjemmel, és az x gyerekünkkel mit tegyek? Szóval most ne azt nézd amik ide kikerülnek, arról ne is beszéljünk, hogy tele az oldal vitageneráló kamukérdésekkel.

A kérdésedre pedig röviden: az egész élet egy nagy lutri. Ezzel az erővel ne kezdj bele semmibe, mer t minden kockázattal jár, pofára lehet esni, és akkor mi lesz? Van akinek nem jön be egy lépés van aki ezzel fogja meg az isten lábát. Kapcsolatban, családalapításban, karrierben, akármiben.

Ezen kár így agyalni.

És akkor arról ne is ejtsünk szót, hány ember vállal gyereket egy alapból rossz kapcsolatba, mert "jajjmajdagyerekmegoldja". Hát, legtöbbször nem oldja meg. És akkor ezek az emberek is rontják az un. statisztikádat.

Nekem az a par darab stria, ami lett, mind kifakult, kamaszkorombol tobb es latvanyosabb van. A melleim nem lognak. Anyukam ket gyereket szoptatott, lassan nyugdijas, es nem lognak a mellei, pedig nem plasztikaztatta. Egyik baratnomnek mar 18 eves koraban el kezdtek logni.

De meg ha abbol is indulunk ki, hogy sokaknak a szules utan nagyon megvaltozik a testuk, mar sosem lesz ugyanolyan, akkor ez akit tenylegesen nagyon zavar, ugysem vallal gyereket, vagy elmegy plasztikaztatni. En nem tudom egyszeruen osszehasonlitani a testi valtozasok okozta rossz erzeseket aztal a hatalmas orommel, amit egy gyerek tud okozni, pedig fel orankent szopizo, harom dvig rengeteget dbredo, nagy testkozeligenyu volt babakent az elso gyerekem, aki mellett a nemalvastol tobbszor kikeszultem, es meg dolgoztam is otthonrol mellette. A szeretet, amit ad, mindent felulmul. Szerintem ezert is vallaljak be olyan sokan meg akkoris, ha nincs idealis hatter hozza.

Kérdező!

Te hogy képzeled el akkor az életed?

Ok,lehet gyerekkel és gyerek nélkül is teljes és boldog életet élni. Sem kevesebb,sem több nem lesz valaki csak azért,mert gyereke van,vagy mert épp nincs.

De csak azért nem vállalni gyereket,mert félti valaki az alakját,gyerekes gondolkodásra vall. Persze,ha valakinek ez fontos,megértem.

A többi aggályod (anyagiak,alárendeltség) jobban érthető,de ez a "hogy fogok kinézni szülés,szoptatás után?"...hát,nem tudom.

Ismerek olyan anyukát túl 40-en,3 szoptatott gyerek után,hogy némelyik 20 éves elbújhat mellette,és ellenpélda is van. Nem szült,nem szoptatott,mégis lóg a cici,has. Sok múlik a genetikán is.

Nem olvastam még a válaszokat. De ez egy nagyon furcsa iromány, és meglehetősen negatív életszemléletre vall.

Normalis esetben jó kapcsolatban/házasságban vállalnak a felek gyereket. És senki nem hiszi, hogy csupa rózsaszín álom lesz, és mindenki reménykedik egy könnyű terhességben, szülésben, könnyű természetű babában. Aztán egyik, másik vagy bejön vagy nem. De pusztán azért ne vállalják gyereket mert mwgváltozik a testem? Vagy mert csíkos lesz a hasam? Ki a fenét érdekel ez mikor családot szeretnél alapítani azzal az emberrel akit szeretsz?

Elmondom neked, hogy én kifejezetten peches voltam. Nehéz terhesség, koraszülés és a sokk hatás miatt még nyertem egy pajzsmirigy problémát is. Iszonyúan meghíztam, pedig terhesség alatt egyáltalán nem híztam. Azóta meg a pajzsmirigy gondoskodik a kilókról.. (egyelőre). De a férjem pont ugyanúgy szeret és kíván mint korábban. Egy pillanatra sem érezteti velem, hogy más lett a külsőm. Ugyanis nem pusztán ezért választott élete párjának, ahogy én sem őt.

Amúgy kicsit sem függők tőle. Ha most elhagyna és itt hagyna az egy éves fiúnkkal akkor sem lennének anyagi gondjaim. Gondoskodtam bőven tartalékról, a saját fizetésemből. Sőt, a ház amiben élünk az is kizárólag az enyém, ugyanis az családi örökség.

De alapvetően mi család vagyunk, együtt vagyunk kerek egész.