Így az ünnepek előtt ti beszélnétek a gyerek evési szokásairól a családnak? Vagy az ilyeneket ti hogy oldjátok meg?
A lányom 6 éves, irtó válogatós. Tudom, ez gond, de ilyen. Kicsiként én is ilyen voltam, az óvodában vajas kiflin éltem 3 évig, egyszerűen semmiből nem voltam hajlandó enni. Nyaralásokon is egyedül a főtt kukoricát és a sült krumplit ettem meg, mindegy volt, hogy milyen csillivilli étteremben, vagy szállodában voltunk. Sőt, a mai napig vannak olyan ételek, amiket sosem kóstoltam, de már a szaguktól rosszul vagyok és nem is fogom (tengeri dolgok, káposztás ételek).
Lányom nem ennyire szörnyű, de pl. leveseket egyáltalán nem eszik, húsok közül is csak azt, ami nincsen panírozva, salátát is csak úgy, ha az öntet a zöldségek mellett van, és nem rajta. Mi ezeket tiszteletben tartjuk, sosem erőltetem, hogy "de igenis megeszed". Annyi, hogy mindent meg kell kóstolnia, de ha azután is azt mondja, hogy nem ízlik, nem kéri, akkor nem kell megennie.
Anyósomék viszont nem ilyenek, ők állítják, hogy "finom az", hiába mondja a gyerek, hogy nem szereti. Legutóbb is a sógornőm szedett a gyereknek a családi ebédnél, mondtam direkt hogy ne szedjen sokat, mert úgysem fogja megenni, de ő csak tele szedte a tányért. A lányom evett 3 falatot, utána a sógornőm ki volt akadva, hogy milyen pazarló, hogy nem eszi meg... Minden családi ebéden, összejövetelen ez van, hogy a fő probléma, hogy mi az, hogy a mi gyerekünk nem hajlandó enni, meg milyen elkényeztetett, egye meg azt, ami van. Idén nem szeretném ezt, mert mi tényleg nem fektetünk erre az egész étkezésre ekkora hangsúlyt. Éhenhalni nem fog, jó a vérképe is, nem fogok vele veszekedni amiatt, hogy igenis egye meg a rántott húst és a pörköltöt, mikor tudom, hogy nem szereti. Arra már gondolni sem merek, mint ötlet, hogy esetleg 2 szelet csirkemellett ne panírozzanak be, hanem süssék meg natúr. Nem túl rugalmasak, meg arra is csak a szájhúzgálás menne. Én már annak is örülnék, ha az ebéd/vacsora alatt nem a gyerekem lenne a célpont, hogy "de miért nem eszel, egyél már".
válasza:Dehát már eddig is beszéltél róla,de süket fülekre találtál. Van olyan személy, akár ismert is,akire hallgatnának? Úgy gondolom talán azon keresztül kéne kommunikálni... hátha akkor/annak megértenék.
Én nem is szívesen mennék ilyen helyre.
válasza:Igazából én már attól boldog lennék, ha a gyereket békén hagynák. Mert addig megy a szekálás, amíg szegény el nem kezd sírni, vagy hisztizni, akkor meg az a bajuk, hogy "a gyereknek semmit nem lehet mondani". Mert amúgy ha eszik itthon, mielőtt megyünk, ott elvan a sütikkel, sóssal, amíg haza nem jövünk. Szóval nem az van, hogy rágja a fülemet, hogy mit akar enni, vagy követelőzne.
Az a baj, hogy anyósoméknál laknak a sógornőmék, neki a két gyereke mindenevő. De ők ezeken nőttek fel, hogy pörkölt pörkölttel, minden rántva, stb. Szóval ők azt látják, hogy ez a normális, az én lányom meg a "fényevő".
Már a férjem is beszélt velük, én is. Közösen is. De csak fújják a magukét, hogy hát de meg sem kóstolja. Nem, mert már előző hónapban megkóstolta, és akkor sem ízlett neki. Én is tudom, hogy nem szeretem a halat, nem fogom párhavonta újra megpróbálni, hogy "na hátha majd most".
válasza: válasza: válasza:Szerintem se menjetek. Lett szólva elégszer, ha nem értik hát nem. Esetleg annyi ötletem lenne hogy te külön készíts otthon a lányodnak ételt és ott melegítsd meg neki, bár ha jól sejtem arra is menne a beszólogatás.
Figyelj, nem ijesztgetni akarlak v ilyesmi, de az én rokonságom pontosan ilyen volt. Én sem ettem húst gyermekkoromban, semmilyen formában. Keresztszüleim, nagyszüleim folyamatosan piszkáltuk, sírásig. Évekkel később étkezési problémáim lettek, a bulimia és anorexia között voltam, és a pszichológus szerint a gyermekkori étkezéssel kapcsolatos beszólogatás volt az oka. Azt valahogy feldolgoztuk, azóta szerencsére tünetmentes vagyok, de 6 évig kellett járnom terápiára, csak azért, mert a rokonok...
Mostmár felnőtt vagyok, anya, és sose fogom hagyni hogy az én gyerekemmel valaki ezt eljátsza.
Ha nem sikerül velük megértetni, akkor inkább maradjatok otthon.
válasza:Első vagyok. Ezzel viszont nem igazán értek egyet. Te írtad, hogy mindent meg kell kóstolnia. De azt nem gondolod komolyan, hogy csak egyszer az életben? Én is úgy csináltam, hogy többször megkóstoltam amit nem szerettem,mert igenis változik az ember ízlése. Ráadásul rántott hús és rántott hús közt is van különbség.
Szóval eddig azt hittem,mert úgy írtad, hogy azért megkóstolni meg szokta ami a tányéron van. Rád is vonatkozik,a halnak is annyi féle formája van.
Ettől függetlenül, hogy ilyen komolyan bántó helyzet generálódott,egy utolsó beszélgetést jól érzed megér,de fogalmazd meg azt is, hogy amennyiben nem érthető továbbra sem, akkor köszönitek a meghívást. Hátha így már felfogják.
Nem tudjuk kikerülni a találkozást, a férjem szülei, családja... Nem tehetem meg, hogy nem megyünk oda. De ez, hogy esetleg ebéd után, talán működhet.
De, elég egyszer megkóstolnia. Minek etessek vele olyat, amiről tudja, hogy nem szereti? Változhat az ízlése, persze. Akkor majd szól, de amíg az illata sem tetszik neki, addig nem fogom erőltetni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!