Terhesség utáni depresszió ilyen későn?

Fiam 8hónapja született. Nagyon vártuk, mindketten akartuk. Azt már akkor tudtam, én leszek vele egyedül itthon, segítség nélkül. Párom vállalkozó, heti 6és fél napot, napi kb 14 órát dolgozik durván. Szóval kb aludni jár haza. Ez amióta együtt vagyunk igy van.

A szülők (sem az enyém sem az övé) nincsenek jelen életünkben. 2éve költöztünk ide, itt nagyon nincsenek barátaim, barátnőim 100km-re laknak.

Mikor meglett a fiúnk, én voltam a legboldogabb ember. Az első honapok is totál zökkenőmentesen teltek. Összetudtam egyeztetni a gyereknevelést, a minden napi főzést, a takarítást, udvart, mindent. Ezt a mai napig tartom, egyedül rendezek kb mindent. Eddig 1 átaludt éjszakánk nem volt. 3szor kel átlagosan a fiam, mindig én kelek hozzá.

Igazából változás nem történt a szülés óta. Én mégis egyre jelentéktelenebbnek, feleslegesnek érzem magam. Párom ezt látja rajtam, de nem ért meg, ezért elhidegülünk szépen lassan egymástól.

Hiába mondom, hogy énidőre lenne szükségem, hogy gyakorlatilag 8hónapja nem voltam 10percet összesen csak magam, a gyerek nélkül. Nem tud mit csinálni, dolgoznia kell, másra meg nem tudom bízni a gyereket. Folyamatosan fáradtnak érzem magam. Nem csak fizikailag. Próbálom kívülről mutatni, milyen erős vagyok, de közben belül darabokra hullok.

Tudtam, hogy mire vállalkozunk, hogy ez vár rám, de nem gondoltam, hogy ez egyre hobban nyomasztani fog, hogy rámtelepszik, és megeszi az életemet.

Pszichológushoz nem szeretnék menni. Nem is tudnék, hisz a gyerekkel nem tudok mit csinálni addig. Megérteni pedig nem ért meg senki, mert ezt nem élték még át a körülöttem lévők, nem tudják mit érzek.

Nagyon félek, ezt nem bírom már sokáig így.

Valakinek valami tanácsa, ötlete, vagy csak 1-2nyugtató szava nincs esetleg?