Csak én érzem magam furán néha egy gyerekesként?

Még nem vettem ezt észre. Engem az zavart, hogy ameddig nem volt gyerekem, addig úgy kezeltek engem, hogy "nincs se kutyám, se macskám". Pl a régi munkahelyemen, azt hitték, úgy is kezeltek, nekem minek a karácsonyi szabadnap, úgysincs családom (volt még sok hasonló példa). Mintha egy gyerektelen embernek nem lenne családja.

De ezt, hogy 2 gyermektől számítana családnak egy család azt még nem hallottam, vagy nem vettem észre.

A barátnőd és közted az a különbség,hogy te egy gyerek után már felmerted, hogy nincs kapacitásod (ha erről van szó ) meg egy gyerekre.

Neki ez két gyerek után esett le és haaaaat... Így járt.

Nekem szintén egy gyerekre van kapacitasom, marad időm a gyereken kívül más dolgokra is. Ennyi.

A gyereket abból szempontból sajnálom,hogy nagyon jó testvér lenne, de ezt meg csak akkor tudom pontosan,ha van illetve lenne testvére.

Amúgy igen,jól látod.

Ha egy gyereked van,akkor sajnos az nem számít sehol családnak, mármint ez a kedvezményre vonatkozóan mondom.

Nekünk így jó, mi így vagyunk család.

Viszont nem vagyunk idegbetegek és nem a nagy neveli a kicsit...

Az özvegyi nyugdíjat rosszul tudod. Mindegy, hány gyerek van. Most direkt megnéztem a budapesti állatkert belépőjegyeinél: családi jegy (2 felnőtt 1 gyerek). De pl a MÁV-nál is ugyanígy 1 gyerekkel van. Most nem fogom kikeresni az összes létező családi jegyet.

A barátnőd meg egy tulok.

Ezért álltunk össze annak idején a másik egy gyerekes családdal, hol mi vittük a barátnőmet, hol ők engem :D

Egyébként építsd le a barátnődet. Fölényeskedő, lekezelő, kioktató emberek csak rontják az életkedved.

Nekem is egy gyerekem van és nem is lesz több. Egyébként nem is szeretnénk többet a férjemmel. Úgy érezzük, hogy nem tudnánk mindent újra elölről kezdeni, ezen felül egy gyereknek stabil anyagi és érzelmi háttér kell, mi ezt egy gyereknek tudjuk biztosítani, illetve több egészségügyi probléma is áll a háttérben. De soha nem éreztem emiatt magam furcsán.

Többször kérdezik, hogy és, nem lesz több? Volt már, hogy iskolában a tanár jegyezte meg a férjemnek, hogy kár, hogy nincs több gyerekünk, mert annyira szépen neveljük a miénket, hogy ilyen családba kéne több. De ezt mi érezzük, hogy mire vagyunk képesek, mit tudunk bevállalni, úgyhogy nem, nem lesz több. És ezt mindig hangsúlyozom is. Volt aki azt mondta, hogy de hát egy gyereknek testvér kell, meg egy gyerek nem gyerek, az a bizonyos tipikus mondat, én meg közöltem, hogy szüljön az több gyereket, akinek több anyja van. Tehát addig, amíg én nevelem fel, addig had' döntsem el én, hogy hányat vállalok. Mert mindenki érzi, hogy mire képes. Van, aki gyönyörűen tud nevelni több gyereket, vagy külsőre úgy tűnik, valójában meg nap, mint nap küzdés az élete és lehet, hogy titkon ő is ha újra kezdené, kevesebbet vállalna. Én nem foglalkozom azzal, hogy ki mit mond. A mi életünk, a mi gyerekünk. Te se foglalkozz másokkal. :)