Miért vállalnak manapság az emberek fiatalon, 0 anyagi háttér mellé gyereket?

#10 hatalmas büszkeség eltartottnak lenni tényleg.

Azért visszább vehetnél a stílusból. Ez csak egy kérdés volt. A saját belső frusztrációdat bizonyítja a vergődésed.

Mi szigorúan véve a szüleim házába vállaltuk, de nem a gyerekszobába. Van egy másfél szobás, teljesen különálló lakrész, külön bejárattal, konyhával, fürdővel, szóval kb mintha egy társasházban lennénk szomszédok. Itt ingyen (rezsiért) lakhattunk, közben természetesen dolgoztunk és gyűjthettünk, önálló életet élve, tehát magunkra főztünk, mostunk, vásároltunk stb, nem kötöttük össze a háztartást a szülőkkel.

27 voltam, a férjem (kis híján) 26, mikor az első gyerek született oda. Még a második baba is ide érkezett, de akkor már ment a házkeresés. A gyerekek mellől én vállalkozó lettem, a férjemnek 10 éve betonbiztos a munkahelye. Kifejezetten jól élünk. Ó és nem, nem anyám neveli a gyerekeket, amíg dolgozom, már csak azért sem, mert 54 éves, aktív dolgozó. Általában a fél éjszakát dolgozom át, nappal velük vagyok. Nemrég költöztünk a saját házunkba, amit előtte szépen felújítottunk. A kicsi 1 éves múlt. 31/32 évesek vagyunk, és mindenünk megvan. Persze ehhez nagyon kellett a szülők házában lakás, mert ha albiban csináltuk volna ugyanezt, pár évvel visszább lennénk azért. De kb 35 éves korunkra akkor is ment volna. Ja, és nem csokra meg babaváróra ment ki, nekünk 3. gyerek nem lesz, a babaváróról le is csúsztunk. Csokot kaptunk a használt házra, 1,4 milliót, ami a két meglevő gyerekre járt (ez így ingyenpénz volt, hülyék lettünk volna nem kérni). A hitelünk sima piaci lakáshitel.

Szóval én is azt gondolom, amit az egyik előttem szóló, hogy ha az ember nem tehetetlen, vannak reális célok, terv a megvalósításra, akkor nincs azzal semmi gond, ha nem a készbe születik a gyerek, hanem mellőle fejlődtök tovább. Egy (kettő) gyerek nem egy bilincs, hogy akkor innentől kezdve van, amid van, és egy centit sem haladhatsz előre. Tudom, sokan ezt mondják, de ez egy nagyon hülye felfogás, és rengeteg ellenpélda van. Aki gyerek mellett nem képes fejlődni, az szerintem magától se tudna.

Ahány élet annyi ok, társadalmilag az az elfogadott, hogy legyen párod, gyereked, legyen jó lakásod, jó kocsid, jó munkád és te vagy a "Jani"

Kinek mi az élethelyzete, valaki fiatalon szeretne családot, sokaknak nincsenek meg az anyagi lehetőségeik ennek ellenére belefognak, mert látják a reklámokat, hirdetéseket. Mások úgy vannak vele, hogy szeretnének lakást, házat és azt gondolják így könnyebb pénzhez jutni. Ismerek olyat is aki már 27 évesen összehozott hármat és kijelentette, hogy ő már dolgozni se fog és bagózással, kávézással, dumálással tölti a napjait míg a férje dolgozik.

Személyesen úgy vagyok vele, hogy jelenleg lakásra gyűjtök, de a jelen bizonytalan helyzetből adódóan a megtakarításaim valutára váltottam még februárban (milyen jól tettem). Jelenleg egyedülálló vagyok és próbálom magam minél jobban bedolgozni a szakmába, tanulni, előrébb jutni, minél nagyobb jövedelemre szert tenni, bízom benne, hogy a munkahelyem túléli a válságot és megmarad mint stabil dolog az életemben, ha nem valószínűleg külföldön folytatom. Egyenlőre állandó párkapcsolatra nem vágyom, de 30-as éveimben szeretnék családot alapítani, 1-2 gyereket, meglátom mi sikerül belőle. Annyira nem stresszelek rajta, hogy mikor lesz család, mikor lesz gyerek, felesleges ráfeszülni.

Környezetemben, ismeretségi körömben sokan házasodtak 20-as éveik elején, majd sorra láttam a bejegyzéseket, rengetegen 4-5 év és az első gyerek után szakítottak, majdnem minden harmadik pár.

28/F

Mert mindenhol azt nyomatják, hogy szüjjjémán!

A bérek alacsonyak, félre rakni nem tudnak. Aki házat akar venni az a csokra hajt.

Esetleg azért is, mert a szüleik felnevelik nekik a kölyküket. A szülők nyakára fialnak.