Egy pár hetes/hónapos kislánynak minek fülbevaló?

Jesszus... Úgy beszéltek róla mintha a làbàt kellene levàgni. De oké. Akkor mi a helyzet a haj hosszàvnal, a köröm vàgàssal... Kabaré.

Kérlem jelentkezzen itt az akinek gyerekként kilyukasztottàk a fülét és most felnőttként nem tudja feldolgozni, pszichológushoz jàr, utàlja a szüleit mert nem hagyták meg a döntést neki, vagy aki nem tudja elviselni magàn a szúnyogcsípésnyi "heget"... Szép estét mindenkinek.

14-es, képzeld nem kereszteltettem meg! Na mit szólsz?

Egy agytröszt meg (13) a hajvágáshoz meg a körömvágáshoz hasonlítja a fülbevalót. Végleges változtatást ne keverjünk már nem véglegessel, könyörgöm!

Itt veritek magatokat, hogy márpedig az a fülbevaló kell neki, pedig dehogy kell! Nektek kell, a ti hiúságotoknak, hogy jaj, milyen cuki, meg nehogy kilógjon a sorból. Aztán amikor kamasz lesz, akkor meg ide jöttök nyávogni, hogy jaj, a gyerek piercinget akar, meg tetoválást? Megengedjem? Jaj, ne már! Pedig az az ő döntése lenne. Szánalmas, komolyan.

Jobb érvet én sem tudok, mint hogy valószínűleg azért lövetik át a kislányok fülét babakorukban, hogy később ne kelljen ezzel vesződni.

Egyet viszont nem értek vele, nekem is jobban tetszik, ha a gyerek maga dönthet arról később, hogy szeretne-e fülbevalót.

Nekem nem volt választásom, nem babakoromban, hanem kicsit később nagymamám úgy döntött, kislánynak fülbevaló KELL, így kilövette a fülem és vett egy pici arany fülbevalót is. Anyámék nem tudtak róla, pedig nem lett volna baj ha szól mire készül, mert súlyos fém-allergiám van és a fülbevalótól akkora lett a fülem, mint egy elefánté. Feldagadt, gennyezett... azóta sem hordhatok semmilyen fémből készült ékszert, még nemesfémet sem, a farmerek fém gombjait pedig színtelen körömlakkal kell áthúznom, hogy az érintkezzen a bőrömmel, ne a gomb.

Szia!

Eléggé egyszerű kérdés, mégis ideális választ adni rá nem lesz könnyű, de megpróbálom.

Párszáz évvel ez előtt a nők egyik vagyona és hozománya a fülbevalója volt, amit hordott. Nem feltétlenül a gazdag családokra gondolva, hanem inkább a közép és alsóbb réteg hölgyeire. Ezért már születés után nem túl sokkal a bábák, vagy a nagyszülők szúrták ki a lányok fülét, mondanom se kell, hogy a mai módokhoz képest horror alapon. Semmi köze nem volt a nemiség megkülönböztetéséhez, mivel iskolák se nagyon voltak, nemhogy bölcsödék és óvódák. Persze hozzátehetjük, hogy egy nő 14-16 évesen már szült és átlagosan egy párnak 5-15 gyereke született. Persze a csecsemők eléggé nagy része hamar meghalt, olykor betegségben, olykor balesetben, és akik meg is maradtak se voltak túl gazdagok. Jobbágyságnál az arany elképzelhetetlen volt, ezüst is csak ritkán, így még a rézékszerek is sokat értek nekik. Persze amelyik család nagyon szegény volt, ott nem szúrtak fület, mert nem volt mit belerakni. Bár későbbiekben ettől még a hölgyeknek lehetett fülbevalójuk, de általában nem volt jellemző. Valahogy ahhoz tudnám hasonlítani, mint a mai klasszikus indiai menyasszonyt és az orr ékszerét. Igaz, ma már az orrpiercing is triviális, de ott régebben nagyon sokat jelentett, mivel még a szegényebb családoknak is nemesfémből, illetve féldrága/drágakőből készült ékszereik voltak az ilyen alkalmakra, amik anyáról lányára, vagy nagyszülőről unokákra szálltak át.

Az idő teltével és a különféle szociális intézmények kötelezővé tételével(olykor csak az extra erős rászorulttá tételével), a szülők szerették a fiúkat és a lányokat megkülönböztetni, így kialakult az a mai napig bizononyos szinten fennálló "divat", hogy a kislányoknak fülbevalót kell hordania. Egy-egy darabot fülenként. Nem többet és nem kevesebbet. Persze ebből eredően jöttek a módok, hogy akkor mikor érdemes a baba fülét lyukasztani. Voltak, akik csak óvódás kor előtt, úgymond ovira készülve tették meg, voltak, akik már bölcsi előtt, voltak akik csak első osztály előtt és persze voltak akik már nagyon picibaba korában megtették. Mindíg voltak pro és kontra érvek és lesznek is.

Előny az újszülött korban: nem fog rá emlékezni, természetesebbnek veszi (nevelés kérdése is) és mire már jobban mozognának a végtagok, addigra szépen meggyógyul. Hátránya ekkor: nem tudja tartani a fejét, így többször előfordul, hogy a lyuk nem egyenes és nem pontosan a cimpa közepén van; túl nagy fülbevaló ilyen fiatal korban azt eredményezheti, hogy a lyuk hamar tágulni kezd, a fülcimpában és vagy lógó lyuk lesz, vagy a lyuk elvándorolhat lefelé.

Előnyök bölcsis kornál: még mindig fiatal és hamar elfelejti a fájdalmat, de már tudja tartani a fejét és a lyuk is szebb, pontosabb lesz. Hátrányok: az első lyukat még általában engedik, de utána nagyon ellenkeznek, hiszen fájdalommal jár és ez egy védekezési mechanizmust indít be náluk, és ezért nehezebb a második lyukat megcsinálni (sok helyen épp ezért egyszerre a két fület csinálja két külön ember), piszkálni fogja így nehezebben gyógyul

Előny és hátrány ovis korban hasonló, annyival másabb, hogy ott már elkezdődik a divatos mutogatásuk. Ez iskolás korra már sok mindennel bővülhet, környezettől függően adódik a divat és a divat"majmolás", olykor ebből eredhet az, hogy egymást megkülönböztetik és olykor a fülbevalótlan gyereket kiközösíthetik. Ekkor szokott az lenni, hogy nevelé és a többi gyerek nevelésétől függően illetve a szocializációs szinthez nézve a lányok, amennyiben nincs fülbevalójuk, akarnak egyet. Ez persze általános suli alatt továbbmehet egy második vagy harmadik füllyukra, olykor egy porcos helix-re, köldök, vagy orrpiercingre, vagy éppen másra. De persze akadnak, akiknek volt fülbevalója, de nem hordta, vagy mert elhagyta a drága kiskorit valahol és a sokadik eset után a szülők ráuntak újatt venni, olykor egyszerűen csak zavarta őt és kiszedte, majd összeforrt a lyuk, viszont a helye/nyoma ott maradt. Van, akit ez zavar, van akit nem.

A lyuk helyének nyoma is több dologtól függ. Elsőnek, hogy mennyi ideig volt hordva, utána, hogy milyen súlyú és vastagságú ékszer és végül, hogy miért is lett kiszedve. Egy alig pár évig hordott vékony, pehelysúlyú kis fülbevalót, ha kiveszik, akkor picikorban hamar beforr és nyoma se lesz, de ez is egyénfüggő, mert van, akinek több évnyi hordás után is hónapok alatti ékszermentes időben összeforr és van, akinek utoljára több tíz éve volt a fülében ékszer és a mai napig lehet bele rakni.

A fájdalom egy másik oldal. Az inkább a technika oldala, hogy ha füllyuk, akkor milyen módszerrrel kerüljön oda. Klasszikus varrótű? Orvosi injekciós tű? Sima fülbevaló szárával való szúrás? Belövés? Új rendszerű belövés? Elmenni egy testékszerezőhöz és ott? Nem mindegy. Régi, klasszikus nagyrugós fülbelövőknél komolyan akkorát kattan, a legtöbb gyerek a hangja miatt már sírna. A fájdalom oldala nem vészes, bár sokan sokkal rosszabbra emlékeznek vissza, mint ami volt, vagy lenne. De tény, hogy attól még fájdalom marad.

Személy szerint, ha lányom születne nem lyukasztanám ki a fülét, pedig férfi létemre nagyon sok testékszerem van közte több fülbevalóval. Akkor mivel emelném ki, hogy a lány az lány? Főként színekkel és persze a nevével. Mesztelenül úgyis látszik, hogy fiú vagy lány, de nem kell mindenkinek megfelelnie mindenki felé. Amikor szeretné, akkor elvisszük és megcsináltatjuk neki, nem szabnék hozzá semmilyen kort. Piercinghez már igen, illetve tetováláshoz is.

Lehet túldramatizálni, hogy csonkítás, lehet túlságosan alávenni, hogy nemtelenség nélküle, de attól még egy füllyuk lesz, ami ha tényleg nagyon zavar valakit, akkor elmegy sebészetre, vagy máshova és megcsinálják, hogy ne látszon.

De ettől függetlenül, minden korban van még több pro és kontra, de kicsit fáradt vagyok hozzá.

Mi 3 hónapos korában lövettük ki a fülét. 1 évig a gép által belőtt fülbevaló volt a fülében. Majd kapott egy arany kisgyermek-fülbevalót.

Sosem tépte, piszkálta.. Semmi gond nem volt vele. Lövés után pár napig csepegtetni kellett rá. Ennyi. Kibírtuk.