Mi a jó egy gyerekben? Úgy őszintén?

és még csak nem is szőrös, és dorombolni se tud.

Meg fizetheted az egyetemet neki, míg 30 éves koráig a nyakadon lóg.

Összetett a téma, vissza lehetne menni teljesen a fajfenntartásig.

Utódnemzés...ha meghalsz, maradjon belőled valaki a világon.

Az életnek vannak különböző szakaszai, most nem sorolnám fel az összeset, de az ember társas lény, keressük a társunkat, aki megért minket, akivel eggyé válhatunk és kettőnkből lesz egy szerelem gyümölcs:D

Mind igaz amit leírtál, de teljesen másként vélekedik egy anyuka, akinek mindez megéri, mert a sajátja és ő felel érte, ő akarta.

Aki így vélekedik mint te, hiába próbálja valaki megmagyarázni, te ezt gondolod, ezáltal hiába írjuk le mi benne a szép és a jó, úgysem fogod azt gondolni.Nem lehet átadni ennek az érzelmi világát.

Ja és a gyerek mindezek ellenére nem fog 30 éves koráig hisztizni, tehát az csak egy állapot.

Amúgy igaz amiket leírtál és jól írta az első válaszoló: Minden és semmi. Valakinek minden cuki egy gyerekben, valakinek meg semmi.

Nincs gyerekem és egyáltalán nem is akarok jelenleg, de:

-Attól függ, mennyibe kerül, hogy mennyire igényes a szülő. Az én gyerekem kerülne 30 millióba, mert az iskoláztatás, öltöztetés, etetés mellett szánok neki saját otthont. De például sok szülő ezt magasról leszarja. Turiból meg könyvtári könyvekből meg egész könnyű egy gyereket fenntartani akkor is, ha a szoctám és a családi pótlék egy fos.Úgy gondolom, egy gyereknek tartalékokkal érdemes nekiállni és azért az a 20 év, amíg felnő, sok idő, annyi idő alatt egy valamire való ember amúgy is ki tud termelni pár "fölösleges" milliót. Nyilván van, aki másra költi, van, aki meg a gyerekére. Az élet pénzbe kerül, ha mást csinálsz a gyerek helyett, ami boldoggá tesz, az is pénz.

2.

Van, aki meghízik, de ez sem törvényszerű. Ha az apuka besegít, a nő oda tud figyelni magára. És ha anyuka nem egy hadseregre való ételt zabál össze terhesen, hanem épp csak kicsivel eszik többet, azt sem egészségtelen szarokból, nagyon kevés fog feljönni (főleg ha terhesen is sportol egy ideig). És azt már könnyű leadni. Nővéremen egy gyerek meg sem látszott pár hónappal a szülés után. Apuka hazajött, átvette a gyereket, anyuka meg tornázott a szőnyegen, miközben a gyerek ott mászkált körülöttük vagy apukával játszott. Az egészséges étel a friss zöldség, gyümölcs, zsirszegény husi, ezekben minden megvan, ami egy gyereknek szükséges. Teljesen indokolatlan terhesen telezabálni magát az embernek cukros meg feldolgozott retek élelmiszerekkel vagy azt adni a gyereknek. A bébiétel is ilyenekből áll. Csak egyesek szeretik a gyereküket kifogásnak használni, meg ismétlem, sok apuka csak megcsinálja a gyereket. Egy anya, aki mellett ott áll a férje, nem hullafáradt azért éveken keresztül.

3.

A depresszió hajlam kérdése, a szülés utáni depresszió meg előfordul. Ismét igényesség kérdése, hogy ki kér segítséget és ki süllyed bele, rontva ezzel a gyerekével is a kapcsolatot. Nővéremnek nem volt ilyesmije. Eljárt babával is társaságba, sportolt, jól étkezett, ezek a dolgok segítenek amúgy is megelőzni.

4.

A kapcsolat próbája a gyerek. Ha a felek nincsenek anyagilag/lelkileg felkészülve rá és képtelenek összedolgozni vagy elfogadni, hogy más lesz az életmódjuk, akkor a gyerek bombaként robbantja szét a kapcsolatot. Meg mondjuk pár éves kapcsolatba hülyeség elleni, de ez csak az én véleményem.

5.

A gyerek ilyen. Olyan, mint a fing, szokás mondani. A sajátod elviseled, másétól meg általában undorodsz. Szerintem aki szülő, az fel van készülve a hisztire, ami az idegrendszeri érésnek egy természetes velejárója. Ezt onnan tudom, hogy ez a szakmám, nekem nem kell ahhoz szülőnek lennem, hogy elfogadjam. A kisállatkölykök is ilyenek. Egy kiskutyát szibatisztaságra nevelni is türelem kell. De ahogy látja az ember, hogy napról napra mennyit fejlődik egy gyerek vagy egy apró lény, az szerintem segít reményt adni ezeknél a mélypontoknál. És nem mellesleg, vannak jól kezelhető, csöndes babák is. Ráadásul a sírásukból tudja a szülő, hogy mi kell neki, mert másképp sírnak attól függően, hogy mit akarnak. Nővérem az a gyerek volt, aki földhöz verte magát az áruház közepén. Én az a gyerek voltam, aki tudott egy játékot választani a kasszánál és elvolt csöndben, amíg végigtolták a bevásárlóközponton.

Szerintem a kisgyerek sokban hasonlít a kisállatra. Nem vagyok biztos, hogy lesz gyerekem, mert nem érzem úgy, hogy fel vagyok rá készülve és nem tudom, hogy fel tudok-e rá készülni, amíg ideális korban vagyok a gyerekvállaláshoz. Viszont nagyon sok kutyussal, cicussal és egyéb kisállattal volt dolgom és bizony sokban hasonlítanak egy gyerekre. Vannak, akik a nyúlra azt mondják, hogy büdös, a kutyára azt, hogy rág és cseflet, a macskára azt, hogy leszedi a tapétát és összejelöli a lakást. Én egyiket sem tapasztaltam. Miért? Mert ivartalanított, tanított, gyönyörű kutyám van és ugyanilyen volt a cicám és a nyuszim is. Megadtam nekik mindent, ami szükséges. A rendszeres alomcsere, a megfelelő táplálék, megtanítottam őket, hogy jelezzenek, ha ki kell menni, a cicám a wc-be végezte a dolgát, egy helyen kapart, ami neki lett odarakva. A kutyusomnak egy hangja nem volt soha, semmit sem rágott szét, mert voltak játékai és szépen át lett mozgatva minden nap. A szőrük ki lett kefélve rendszeresen és a lakásban is rendszeresen takarítottunk. És mindenki csodájára jár annak, hogy milyen édesek (voltak) és nekik is kell ilyen. Na, a gyerekkel pont ez a helyzet. Van munka vele és aki ezt a munkát nem spórolja ki (sem a pénzt), annak általában nem olyan lesz a gyereke, ami miatt én is sokáig utáltam a gyerekeket és leba sztam volna a buszról is azt a nyígó, visító szart, aki folyamatosan rugdosott velem szemben ülve.