Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Megbántam a gyerekvállalást,...

Megbántam a gyerekvállalást, és nem tudom, hogyan tovább. Hogy lehet ezt az egészet feldolgozni? Érzett esetleg más is így?

Figyelt kérdés

28 éves anyuka vagyok. Hét éve ismertem meg a férjem, aki csodálatos ember. Mielőtt megismertem őt, sose voltam szerelmes, mármint úgy igazán, de vele azonnal más volt minden. Soha nem voltam még olyan boldog, mint abban az első pár évben, csodás életünk volt kettesben.

2 év után kérte meg a kezemet, majd pár hónapra rá össze is házasodtunk.

Innentől kezdődik a kálváriám...

A férjem nagyon szeretett volna gyereket, és a család is egyre inkább rákapott a témára. Én még szívem szerint vártam volna vele, de az esküvőnk után egyre jobban erőltették, hogy legyen gyerekünk, így annak ellenére is beadtam a derekamat, hogy én még nem igazán vágytam rá, hogy szüljek, sőt, ha igazán őszinte akarok lenni, szerintem sosem éreztem magamban különösebben azt a mindent elsöprő gyerek utáni vágyat. De belementem, mert ez tűnt a "természetesnek", hogy összeházasodunk és gyerekünk lesz. Egy nőnek nem engedik meg, hogy ne akarjon anya lenni... egyszerűen mindenhonnan ezt tolja a társadalom, hogy ez az élet rendje, családot kell alapítani, gyereket kell vállalni, ennek így kell lennie és kész.


Könnyen teherbe estem, és átlagos terhessék után viszonylag könnyű szülésem volt, de miután megszületett a kisfiam, nagyon gyorsan rájöttem, hogy én ezt az egész anyaságot nem akarom. Azon kaptam magam, hogy frusztrált vagyok, elegem van és állandóan sírok. Azt hiszem, akkor tudatosult, hogy ez már végleges... Folyamatosan fáradt, kimerült és nyúzott voltam, miközben úgy éreztem, belehalok az unalomba, megőrjít ez a mókuskerék, az, hogy be vagyok zárva a 4 fal közé és a napjaim a kakis pelenkák, az éjszakázások, a hisztik és a Thomas a gőzmozdony vételen korforgásából állnak... Vissza akartam kapni a régi életemet, mármint, amikor még volt saját életem! Lehet, hogy erre azt mondják sokan, hogy biztos szülés utáni depresszióm van, de nem hiszem, egyszerűen csak utálom ezt az egészet.


Évek óta így érzek (a gyerek most már lassan 2,5 éves lesz).

Akkor jött először ez az ellenérzés bennem, hogy basszus, ezt mégsem kellett volna, amikor hazaengedtek minket a klinikáról és pár nappal később a férjem visszament dolgozni, én pedig egyedül maradtam a babával. Azt éreztem, hogy ennyi volt, kész, itt most vége van mindennek, és már túl késő, mert nem sétálhatok ki a helyzetből, nem folytathatom a régi életemet, ezt az újat viszont képtelen vagyok megszokni, mert utálom. Úgy éreztem magam, mintha csapdába estem volna, mintha börtönbe lennék zárva. Ez a jó szó rá, komolyan, olyan ez az egész, mint egy börtön, ahol a gyerek ejtett túszul és minden egyes nap ugyanarról szól. Megszűntem létezni, mint egyén, mint ember, most már csak arról szól az életem, hogy a gyerek igényeit kielégítsem, miközben a saját igényeimre évek óta még csak nem is gondolhatok...


Nehezen viselem, hogy 2,5 éve nem aludtam végig egyetlen egy éjszakát, hogy nincs két szabad percem, amikor nyugodtan csak nézhetnék ki a fejemből, hogy nem tudok leülni megnézni egy filmet, vagy hogy már nem hívhatnak fel a barátnőim, hogy most azonnal el kell mesélniük valamit, menjünk és üljünk le trécselni egy kávé mellé. Minden olyan körülményessé vált, még egy egyszerű hajmosás is külön szervezést igényel. És igen, rosszul esik, amikor látom az ismerőseim képeit vagy posztjait a facebookon, hogy milyen szabadok és mennek, amerre kedvük tartja. Én meg itthon ülök és maximum a játszótérig jutok el... és folyamatosan az kattog, hogy "Basszuskulcs, minek kellett ez nekem?"


Anyósommal próbáltam beszélni erről (sajnos az én Édesanyám már nem él), de jól legorombított, hogy ez micsoda hülyeség, ilyen biztosan nem létezik, mert az ösztöneink nem engednék, hogy megbánjuk az anyaságot. Másnak nem is mertem említeni, mert tudom, hogy ez az egész akkora tabutéma, hogy ha megemlíteném, talán még máglyára is vetnének érte, hogy micsoda szar ember vagyok...


A gyerekemet normálisan ellátom, elvégzem az anyai feladataimat körülötte, ölelgetem és puszilgatom, amennyit csak lehet, de közben mindig ott van bennem a kérdés, hogy milyen életem lehetne, ha ő nem születik meg, és sajnos mindig az a válaszom rá, hogy jobb lett volna...

Annyira, de annyira visszacsinálnám ezt az egészet, ha tudnám... de nem tudom, nincs lehetőségem kilépni ebből az élethelyzetből, és úgy érzem, ez egyszerűen felőröl. :(


Érzett vajon esetleg már más is így?

Annyira jó lenne tudni, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal... :(


Köszönöm, ha végigolvastad.

Egy kétségbeesett anyuka



2020. dec. 7. 21:57
 171/227 manka0 válasza:
80%
Szia, én hogyha a helyedben lennék, mindenképp kérnék külső segítséget:) Úgy értem szakember segítségét, mentálhigiénikus is akár, de ha rendes a védőnőd, neki is tudnia kellene ajánlani ilyen esetben segítséget. Remélem helyreáll a lelki világod :) Erőt és kitartást kívánok hozzá!
2020. dec. 13. 09:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 172/227 anonim válasza:
75%

Itt mindenki 1-4 éves gyerekről ír.

Ennél tudjátok mi rosszabb csak?

Ha egy nagyobb, legyen mondjuk 10 éves, na amellé szülsz mégegy gyereket.

Minden nap a hajamat tudnám tépni és toporzékolni, hogy minek az embernek egyáltalán gyerek, nem hogy KETTŐ????

De csak esténként a zuhany alatt, vagy az ágyban a férjem vállán tudok sírni az elcseszett- elvesztegetett életem miatt.

Azt hozzáteszem, hogy imádom a gyerekeimet, és tudok velük, rajtuk nevetni, és megadok nekik mindent ahogy tőlem tellik.

De a világ legszomorúbb dolga szerintem, hogy fel kell áldozni magad nőként a létfentartásért.


És neeem, nem egyszerűbb semmivel az idősebb gyerekkel sem. Akkor más gondok vannak, sokszor sokkal rosszabb és megterhelőbb dolgokat kell megoldanod.


Ha újra élhetnék, nem szülnék, de még mindenkit le is beszélnék, hogy ne tegye.


Jó volt olvasni, hogy sokan vagyunk ezekkel a gondolatokkal.

2020. dec. 13. 12:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 173/227 anonim ***** válasza:
79%
Egyet ertek veled utolso 👍
2020. dec. 13. 12:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 174/227 anonim ***** válasza:
80%
egyetértek két utolsóval, nekem ezért nem lesz még egy gyerekem, amint 40 leszek, sterilizáltatom magam. Nekem egy is bőven elég és úgy érzem, hogy mellette tudok élni még normális életett
2020. dec. 13. 13:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 175/227 anonim ***** válasza:
46%
175-nek máris jobb napja lett :) :) amúgy ajánlom az értő olvasást, 174 vagyok. " én egy gyerek mellett tudok élni normalis életet". Let me explain: jó is, de több nem kéne.
2020. dec. 13. 19:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 176/227 anonim ***** válasza:
7%
Uncsi már ez a téma. Vajon hol a kérdező troll???
2020. dec. 13. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 177/227 anonim ***** válasza:
75%
szegénynek elege lett az ősasszonyok, boldogtalan háziasszonyok meg a sok frusztrált incel kioktatásaból.
2020. dec. 13. 21:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 178/227 anonim ***** válasza:
17%
Vagy csak unatkozott és fellépett ide trollkodni. Összejött neki 179 válasz, szóval jól csinálja. Ha lesz időm majd meg is sajnálom.
2020. dec. 13. 21:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 179/227 anonim válasza:
78%
175, szerintem annak akinek valóban nem való gyerek, mert "gyerekeszűek" azt nem itt kell keresni, akik képesek akár 1 mondatot is helyesen leírni pl. Kopogtass be valami nyomortanyára ahol a jövedelmet és annak negatív hozadékát jelenti a gyerek és közöld velük a véleményed. Azok, akik tisztességgel felnevelik és magukban vagy a férjük vállán sírnak, talán jobban becsülendőek, mint az ősanyák, akik mindenben tökéletesek(szerintük 😂)a gyerekeiket meg a szakkörök, meg a nyári táborok, köztes időben meg a hiperszuper villámgyors wifi neveli. 😅
2020. dec. 13. 23:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 180/227 anonim ***** válasza:
92%

Ahogy mások is írták, plszichológus (nem szégyen az) és beszélj a férjeddel! Besokalltál, a jelenlegi helyzet amúgy is pocsék mindenkinek, így érthető, hogy jól jönne neked is a nyugi. Viszont azok a kommentelők, akik büszkén buzdítanak a gyereked elhagyására kimondhatatlanul taszítóak, és ezt gyermekmentesként mondom... Emberek, nem egy tárgyról beszélünk, amit ha megununk, továbbadunk! Ez a gyerek marhára nem kérte a létezését, nem taszított senkit az anyaság nehéz sorsára, a legnagyobb áldozat ő maga! Komolyan nem értem, miért azt büntetnétek, aki nem kérte, hogy világra jöjjön...


Kérdező vedd lazábbra a dolgot, igenis legyen énidőd, a gyerekednek is jelezd, ha épp nem érsz rá, mert fáradt vagy, rá kell szoktatnod, hogy önállóbb legyen! Ahogy telik az idő egyre inkább a kortársak fogják a gyerekedet érdekelni, nem lesz örök dolog ez a nagy anyásság, sőt, lesz ennek az abszolút fordítottja is.


A társadalmat meg le kell sz.rni, nincs olyan, hogy ne engednék meg a gyerekmentességet! Max. kárognak, de ahhoz meg joguk van, nekünk meg ahhoz, hogy lesz.rjuk őket. Viszont tényleg kérj segítséget, ne a gyerekedet és magadat büntesd azért, mert tele van a társadalom sztereotípen gondolkodó és a másik életében turkáló idiótákkal! Túl sokan mentek már tönkre lelkileg ebben a marhaságban, szülők és gyerekek egyaránt. Ahogy megszólnak azért, ha nem akarsz gyereket, úgy ugyanott van a másik képmutatás is, hogy soha senki ne merje kimondani, ha az anyja nem szerette, fel ne vállalja, hogy a gyerekkora megnyomorította, hogy milyen pocsék nem kívánt / megbánt gyereknek lenni. Ez a társadalom a legnagyobb bűnnek az őszinteséget tartja.

2020. dec. 14. 03:08
Hasznos számodra ez a válasz?

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!