Tényleg van olyan hogy egy szülő nem örül egy 2-es osztályzatok? Ezt meg is mondja a gyerekének?

Nem

Nem örülök a kettesnek

Én magam osztályzatainál a 3-ast is megalázónak éreztem általánosban.

Tanulás nélkül voltam 5-ös több tárgyból dicséretes is.

Így nekem a 4-es sem volt öröm, szüleimnek sem.

De ahogy a 8-as, én sem tanultam meg tanulni..

Még fimiben is 4,5 voltam, egy 3-assal, de éreztem a tanulás hiányát.. persze jobb dolgom is volt annál, mint minden tininek.

Énaz egyetemen szívtam nagyon.. át kellett értélelnem a folgokat.. ott a 2-es is öröm volt..

Kérdező, nálad komoly bajok lehetnek, ha szerinted még a 2-est is "jutalmazni" kell...

14 évesen C1 nyelvvizsgát csináltam angolból, 16 évesen németből, majd 18 évesen spanyolból. Gimnázium mellett úgy, hogy közben versenyszerűen táncoltam is.

Nem fogom azt mondani, hogy ezek tanulás nélkül jöttek össze, pusztán odafigyeléssel és szerencsével. Mert tanultam keményen még a szünetekben is. Az meg nettó hülyeség, hogy egy középiskolás gyerek pár percnél tovább ne tudna figyelni... Még az én 3 évesen figyelmét is tovább le lehet kötni, nemhogy egy majdnem felnőtt emberét.

Nyilván képességtől is függ, hogy ki minek örül, de nálunk a kettes sosem lesz szint.

Főiskolán volt olyan tárgyam, amiből elmentem javítani, mert nem voltam elégedett, hogy csak 2-esre sikerült a zh-m.

Az általános elsőbe járó gyerekem is végig tudja ülni a tanórákat, ne röhögtess. Látom a képességeit, nemhogy nem örülnék nála a későbbiekben a 2-esnek, hanem szankcióra számíthatna.

23-as vagyok

Nem hinném, hogy rosszul neveltek volna.

32 éves vagyok, van karrierem, megállok a saját lábamon és büszkén mondhatom, hogy "letettem valamit az asztalra". Senki segítségére nem szorulok, nem kell a hónap elején várjam, hogy mikor kapom a segélyt, attól sem kell tartanom, hogy a bank elviszi a fejünk fölül a házat. Ha a gyerekemnek valamire szüksége van, vagy szeretne valamit, gondolkodás nélkül megvehetem. Ugyanígy magammal is így vagyok, nem kell azon matekozzak, hogyha megtetszik egy táska, vagy cipő, hogy honnan vegyem el az árát, vagy hogy hány hónapot spóroljak rá. Utazni is utazhatunk nyugodtan, nem kell lesnem, hogy mikor lesz 10%-kal olcsóbb a repülőjegy, vagy nem kell kompromisszumot kötnöm a szállásokkal kapcsolatban.

Megvan az anyagi biztonságunk és büszke vagyok arra, hogy ezt a tudásommal, kitartásommal és kemény munkával értem el.

Ha ennek az volt az ára, hogy nyári szünetben heti másfél órát különórán kellett töltenem, vagy éppen naponta elő kellett vennem az 1000 kérdés, 1000 válasz nyelvvizsgakönyvet, akkor úgy gondolom, hogy elég jól jártam...

Az meg a te szegénységi bizonyítványod, hogy szerinted egy gyerek otthon, szabadidejében csak mobilozhat. :)