Melyik gyereknevelési módszer a kevésbé hátrányos ezek közül? Mik lehetnek az előnyök és a hátrányok?

Tudom, hogy nem csak ez a kettő létezik, most direkt sarkosan kérdezek. Van a szigorú, korlátozó, tekintélyelvű gyereknevelés, én vagyok az anyád / apád, tedd azt, amit én mondok, én jobban tudom, stb. Nincs lázadozás, rögtön elnyomják a gyerekben, a szülő a saját világképét erőlteti a gyerekre erőnek erejével is. Ezzel szemben van az, aki fizikailag ellátja a gyerekét, ugyanakkor abszolút nem korlátoz, nem tekintélyelvű, nem nevel, az életre se készít fel, úgy van vele, járj utána, aztán max. tanulsz a magad kárán. Tanácsot se ad, igazából nem is érdekli, mi van veled, őt ez untatja. Viszont valóban nem erőltet rád semmit.

Engem az utóbbi szerint neveltek, azaz inkább nem neveltek. Hírből se ismerem az apai szigor fogalmát, mégsem züllöttem el, pedig sokan azt hiszik, hogy ez a nevelés azt hozza magával. Nem nézek fel a szüleimre, és ők se várták ezt el sosem. Igazából a nagyszüleim neveltek, amit tudok inkább nekik köszönhető. Érzelileg rosszulesett nyilván, hogy nem álltak sosem mellettem, sosem védtek meg senkitől sem. Nem érzem azt sem, hogy sokkal önállóbb lennék ennek a módszernek köszönhetően, abszolút nem lettem a jég hátán is megél típus, pedig ez is egy gyakori sztereotípia az ilyen felfogással felnevelt emberekkel kapcsolatban. Viszont tény, nagyon megfontolt, logikus, kevésbé érzelgős, kevésbé megvezethető ember vagyok, és bár mindenkivel igyekszem kedvesen, tisztelettudóan beszélni, tekintélyelvű nem vagyok, se más, se a magam irányába.