Csak engem idegesít ez a cukor ellenes hadjárat?

Leszögezem, nem vagyok a cukorzabálás híve. Több cukros is van a családban, terhességi cukros voltam, valószínű cukorbeteg leszek.

De amit manapság művelnek néhányan, az már nekem őrület sok. Mintha a cukor arzén lenne. Tehát amikor már olyan kérdések mennek fórumokon, hogy “valaminek az összetevőjében van 3g hozzáadott cukor, akkor már ne adjam oda, ugye”? Ez nekem már sok.

És amúgy hogy élnek ezek a családok? Átmennek a nagyihoz, kétpofára zabálják most pl a farsangi fánkot lekvárral a 1,5 éves gyereknek meg ló van a kertjében, vagy mi?! Nekem ez olyan álságos.

En sem tomom az egy éves fiamat cukorral, ahol lehet kerülöm, de nem fogom a bolognaibol kihagyni azt az egy kanállal, ami kell bele, hogy finom legyen. Régen edesitot használtam, de ugye ő azt nem ehet. Marad a cukor. Vagy pl náthás volt ilyen gyogynovenyes cseppeket kellett vele itatni, azt direkt mondta a doki, hogy cukros teába tegyem, különben nem fogja meginni. (Ebből arra következtetek, hogy nincs a cukor az ördög eledeleként nyilvántartva). És valóban egy gyereknek, aki elmúlt egy éves napi 2 dl cukros teától ugyan mi baja lesz? Főleg ha nem is napi szinten kapja. Miért kell mindennel átesni a ló túloldalára? Szoptatás, hozzataplalas, minden áron hüvelyi szülés, most meg a cukor. Mintha mindenki meg lenne őrülve. És az az érdekes, hogy csak az interneten látom ezt, mert akiket ismerek anyukákat, semmiben sem ilyen szélsőségesek. Ti hogy vagytok ezzel/ezekkel a dolgokkal? Illetve szerintetek mi ez a hihetetlen szélsőséges hozzáállás ami manapság dívik?