Miért hiszik azt, hogy ha valaki nem szereti a gyerekét azon a pszichológus segít?

Dehogy vezet az rá semmire, ne vicceljünk már. Vannak olyan dolgok, helyzetek, amelyek egyszerűen megoldhatatlanok, és a legtöbb anya (ember) ilyenektől szenved. Hogy nincs más opció, csak tűrni a szart tehetetlenül, tetézve a környezet elvárásaival, miszerint még mosolyogj is hozzá, légy derűs és lelkes, mert ha nem, akkor +1 ok, amiért a fejedhez lehet vágni, hogy a hiba benned, a te készülékedben van.

Gusztustalanok amúgy ezek a "pszi"-k, legyen szó -lógusról, -áterről vagy akár coachokról, kineziológusokról, minden hasonlóról. Mások nyomorából élnek, azon élősködnek gyakorlatilag. Végezhetnének ám valódi, értékes munkát is, csak az többnyire olyan kényelmetlen, kellemetlen meg minden... Mennyivel jobb csak ücsörögni és pofázni (+ "gyógyszereket" írogatni, ha pszichiáterről van szó) jó pénzért, egy fűtött, szépen berendezett helyiségben, néha kávézgatva, ebédelve, ha valami intéznivaló van vagy a gyerekért kell rohanni, akkor úgy alakítva a munkaidőt stb. Hányinger. És végtelenül szomorú, hogy rengetegen bedőlnek nekik.

Egyetlen szó: gerinc. Tudod, az az a valami, ami többek között azt is megakadályozza, hogy mások nyomorából hasznot húzzon az ember, sok esetben még mélyebbre lökve őket a gödörbe, anyagilag megkárosítva, "gyógy"szerezés esetén az egészségüket is rongálva.

Szokás lenézni a szotyiköpködő, bagózó, piáló segédmunkásokat, de az a helyzet, hogy még az általuk végzett munka is értékesebb, hasznosabb és tisztességesebb ennél.

"És ha csak annyit mond, hogy oldjam meg a bajaimat"

Akkor nem jó szakember. Vagy te mást vártál és nem kaptad meg a bölcsek kövét.

Ám egy egész szakmát lehúzni, mert személy szerint neked negatív tapasztalatod van, attól még el lehet ismerni hogy másnak más a megélése velük és nekik segít.

Nem pofázik, 12-es, nem kávézik, nem megy a gyerekért, mert időre jön a kliens. Te nem azért nem csinálod ezt a munkát, mert erkölcsi fenntartásaid vannak, hanem mert képtelen lennél elvégezni az 5+2/4/6 évnyi képzést. Ne keverd ide a coach-okat meg a kineziológusokat, azoknak semmi közük a pszichológiához.

Ennek fix, hogy nincs saját tapasztalata, mert fél elmenni, mert szembe kéne néznie önmagával. Hál'istennek emberek millióinak sikerült az életüket rendbehozni a segítségükkel.

Persze, időre jön, csak fogalmazzunk úgy, az időpontok egyeztetése során figyelembe vannak véve bizonyos szempontok, nem csak a kliens oldaláról.

Van tapasztalatom egyébként. Többel is. Mind gyermek-, mind felnőttekkel foglalkozó pszichológusokkal és pszichiáterekkel, illetve még egy kineziológussal is. Hagyjuk...