Nagycsaládban (főleg minimum 4 tesóval) felnövők, összességében pozitívan vagy negatívan éltétek meg a gyerekkorotokat ?

Pozitívan. Mindig volt kivel játszani, beszélgetni. Most is jó együtt ülni az asztal körül ebédkor,mindig van min nevetni stb..

Mi kilencen voltunk tesók, kimerem jelenteni, hogy negatívan éltem meg. Tíz ember (6 tesóm, szüleim és anyai nagyanyám és én) volt kettő szobába tömörülve, plusz az egyik tesóm kint aludt a konyhában egy kihúzhatós fotelben (fotelágy), a másik tesóm pedig a nappaliban aludt. Így sose tudtam kicsit egyedül lenni, vagy valahova elvonulni, még a fürdőbe se, mert a fürdőből nyílt az egyik szoba. Mindig volt mászkálás, jövés-menés, sose tudtam senkit áthívni. Mindig ki kellett mennem az erkélyre, ha tanulni akartam, ami abból a szempontból volt rossz, hogy hallottam a kocsik, város zaját, amitől sokkal hosszabb ideig eltartott a tanulás, nyáron telibe odasütött a nap, télen kabátban is majd' megfagytam már 30 perc után. Nem volt jó. A tesóimmal ennek ellenére nincs szoros kapcsolatom, nekik sincs egymással, pedig aztán a kis 55nm²-es kis házban. Mindig egymás agyára mentünk. Mindenen veszekedtünk: hol a TV-n, hol a rádión, hol azon, hogy ki megy először fürdeni... apropó fürdés és wc-zés! Katasztrófa volt.

Csak három tesrvérem van, de ők az egyik legnagyobb pozitívum a gyerekkoromban :)