Akik kötődően meg engedékenyen nevelik a gyereküket, ők hogy csinálják?

A kötődő nevelés nem egyenlő az engedékeny neveléssel 🤔

Nincs is olyan jogy engedékeny nevelés, mert ott nem nevelnek.

Próbáld mindig az aranyközéputat keresni.

Nyugodtan mosd meg a gyerek kezét 😅

Szólj rá ha rosszalkodik. Fogd le a kezét ha veszélyeset csináld. Ez a dolgod, nem legjobb barátnak lenni, habem anyának.

Ezen felül válaszkészen (kötődően) nevelni nem olyan nagy kunszt. Ha sír, vígasztald meg, ha megbántották hallgasd meg, ne kicsinyeld le a problémáját hiszen számára ez valós baj, ha kicsit bújna az öledbe, legyen rá pár perced, játssz vele ha nincs akadálya. Stb.

Sehogy! Ez nem így működik! Vagy neveled vagy nem. Ne mosd össze a kötődő nevelést a nem neveléssel. A kötődő nevelésnél is vannak szabályok, amit be kell tartani, és ha kezet kell mosni, akkor kezet kell mosni. Ne cibáld, rángasd, csak tedd oda a kezét. Vezess be egy "büntetési rendszert" vagy türelmi időt. Pl számolsz 3-ig, ha nem csinálja meg, akkor nincs rajzfilm, séta, akármi és ezt mindig következetesen tartsd be. Tanulja meg, hogy vannak szabályok és következmények. DE! Mielőtt büntetni kezdenél, próbáld meg játékká formálni a készülődést (hozzákötni egy mondókát, vagy versenyezni), a lényeg, hogy ne feladatnak, hanem játéknak élje meg a gyerek, úgy sokkal kézségesebben segít. A másik, a 20 másodperces szabály. Ha valamivel elkezd molyolni, lassan készülődik, számolj el magadban 20-ig. Sehova nem siettek annyira, hogy 20 másodperc fontos legyen, ennyi idő alatt általában a gyereknek is sikerül megoldania a problémát és akkor már nincs is miért veszekedni. 20 másodperc nem ér ennyit!

Oké,hogy kötődő nevelés, meg beszélgetés meg magyarázás, de ennek először alapot kell ásni. Tudnia kell a gyereknek, hogy hol vannak a határok, milyen következményekkel jár, ha átlépi azokat. Ha ezeket az alapelveket megértette, utána fogja megérteni az érvelésed és ha jól csinálod, akkor egy idő után működni fog a kommunikáció és érvekkel-ellenérvekkel meg tudjátok beszélni, hogy ki mit és miért akar.

Abszolút nem gondolom magam engedékenynek, sőt közösségben az az érzésem, hogy a kötődő nevelés ellenére én vagyok a legszigorúbb, a legtöbb szabályt felállító. (Nem engedem dobálni az ottani játékokat, másokat nem bánthat...nagy kár, hogy 5ből 2 szülő ezekre nem reagál, vagy csak von egyet a vállán.

Igenis megfogom a kis kezét, ha olyant csinál és magyarázok. Igenis leül a gondolkodó helyszínen és később, ha már nem sír, megbeszéljük, hogy mi miatt kell gondolkodnia. De ott vagyok vele, vagy a közelében.

A kötődő nevelést ne mosd össze azzal, hogy valaki b@szik rá s nem nevel.

Nàlad nem tiszta, mi a kötődő nevelès. Ilyen szemlèletben nevelem a gyerekem, de ha konnektorba akar nyùlni, lehajolok hozzà, megfogom a kezèt ès elmagyaràzom, 100x. De inkàbb a lakàst teszdm gyerekbiztossà.

Ha nem akarja lemosni a szappant, mgpròbàlom jàtèkosan ràvenni, ha nem megy lemosom èn ès elmagyaràzom.

A kötődő nevelèsben is vannak szabàlyok, hatàrok. Csak felesleges hatalmi harcokba nem megyek bele. Nem akar felvenni zoknit, de hideg van? De, muszàj, az ő èrdekèben. Felemàs zoknit akar felvenni? Okè, èn is azt veszek fel, apa is ès ez egy ilyen felemàs zoknis nap.

Kötődően nevelem a gyerekem, de fizikai beavatkozás attól még van. Igenis lefogom, arrébb teszem, stb, ha olyan helyzetben van, ahol ez indokolt. Dackorszakos, bizony szokott csapkodni és bömbölve ordítani közben, ha valami nem tetszik neki, ilyen szituációban amúgy is hiába koptatnám a szám, nem jut el a hang az agyáig. Ilyenkor lefogom, hogy ne tegyen magában/másban kárt (finoman! Inkább egy ölelésnek felel meg), és csendben hagyom, hogy tomboljon. Mikor kicsit lenyugodott, akkor kezdek vele beszélgetni. Ahogy akkor is elveszem a kezét, ha a konnektorba nyúlna vagy éppen arrébb teszem, amikor már látom a macskán, hogy nagyon az utolsó bajszát húzza ki éppen.

A kötődő nevelésnek nem az a lényege, hogy hagyod, hadd csináljon amit akar, majd felnő valahogy (vagy nem... Vagy csak félszeműen, ha már a macska annyira mérges volt). A gyerek érdeke is a határszabás és a következetesség, ez ad neki biztonságot. Ugyanakkor ezeket a határokat és a szabályokat érdemes előre tisztázni vele. De feleslegesen nem izmozok vele, hogy csakazértis az legyen, amit én mondok. És a szabályokat, amik vannak, igyekszem úgy alakítani, hogy az vele összhangban legyen- pl a reggeli rutin, lassan ébredő típus, nem kezdem el rögtön az első szempillanyitogatásnál már keresztülrángatni a lakáson, hogy akkor most öltözünk és reggeli és kézmosás, hanem valamivel hamarabb ébredünk, de akkor ráérősebben, kicsit bújósabban indul a napunk, és csak akkor kezdünk el öltözni, reggelizni, stb, amikor már ő is "észhez tért". Sokkal közreműködőbb, ha az ő igényeit is figyelembe veszem- már persze, ha ez lehetséges. Nyilván vannak szituációk, amikor nem lehet, ezekre igyekszem előre felkészíteni, elmondom neki előre, hogy mire számíthat, és nem csak rángatom magammal, hogy azt se tudja, merre van arccal.

Senki nem mondta,hogy ne érj a gyerekhez,csak ne legyél erőszakos,ne bántsd főleg ne valami olyanért amiről nem tehet.Ha tetszik ha nem a gyerekeknek van hisztis korszaka,amin nagyon nem segít,hogy sok esetben a szülő is ordít,veszekszik és csapkod.

Nem lehet mindent elmagyarázni,főleg 2 éves körüli gyerekeknek,de meg lehet találni a módját annak,hogy megértesd magad minden véglet nélkül.Mert az se jó aki a gyerek képébe hajolva csak magyaráz és várja a csodát,de az se aki kezet emel a gyerekére.

De kezet emelni rá se azt jelenti,hogy pl ne csaphatnál egy kicsit a kézfejére.

A fiam pl azzal szórakozott egy időben,hogy össze csípte a bőrünket és jaj,de vicces hogy fáj..Hát megmutattam,hogy nem vicces,ugyan azt megcsináltam vele.Többet nem csinálta.

Fájdalmat okoztam? Igen.

Muszáj volt? Igen.Miért? Mert magyarázhatom én egy 2 évesnek,hogy mi az a fáj,ha egyszer sose fájt még neki.Nem érti,hogy miért nem szabad valamit ami fáj ameddig nem tapasztal fájdalmat.

Egyszer pedig ijedtemben csaptam a kezére.Hiába szóltam rá,tettem arrébb,küldtem el onnan,húztam oda a konnektort eltakaró tárgyakat csak azért is bele akart nyúlni a filctollakkal.Az használatban volt azért nem volt benne konnektor védő.

Gondoltam sokadjára megunta és békén hagyja,sokáig nem ment oda.Kimentem a porszívóért,kb egy perc volt az egész,a folyosón volt.Mire beértem már ott matatott megint a filctollal.Na én meg rá csaptam a kezeire.

Miután nem használtam vissza tettem a konnektor védőket is,de nem nagyon ment már oda.

Ez a két alkalom volt amikor kellett a célra vezetőbb eszköz.Soha máskor nem emeltem eddig kezet és nem is fogok,ha nem muszáj.Nem vagyok híve ennek,de jobb megoldást akkor nem találtam hirtelen.

Mióta erőszak,hogy rá csapott a kezére? Vicc. 😂

Én is csaptam már rá a kéz fejére,na bumm.Nekem is többet értett abból,mint a "ne rángasd a hajam,mert fáj"-ből..

Már pedig mikor 27473937475 alkalommal húzta már meg a hajad és még mindig nem érdekli,hogy azt mondod nem szabad (pedig tudja mi a nem szabad..) akkor hülye lesz valaki tovább pofázni,hogy gyerek ne kopaszíts..

És nem,nem akar az én gyerekem

se figyelmet felkelteni úgy,hogy ül az ölemben és egyenesen rá figyelek.