Minek minősül az, ha kényszerítem a gyerekeimet arra, hogy egyék meg a zöldségüket, ami a tányérjukban van, és addig nem mehetnek ki játszani?

Tökéletes kezdete az étellel való viszonyuk tönkretevésének. Bevezetsz a napi rutinotokba egy felesleges feszültségforrást, hosszútávú célt meg nem érsz el vele mert lehet ugyan hogy ma bőgve, öklendezve lenyomja a torkán a brokkolit, de előbb-utóbb felnő, és soha a büdös életben nem fog magának brokkolit főzni.

Főzz változatosan és egészségesen, nem kell hogy a zöldség alternatívája a chips legyen. Készíts többféle zöldséget, többféle módon, és próbáld kitapasztalni hogy miket szeretnek a gyerekek. Ha idősebbek, akár kérdezd meg hogy milyen zöldséget ennének szívesen, vagy mi a bajuk azzal akit főzöl. Kínáld őket, mondd el mit esznek, kapjanak pozitív visszajelzést ha megkóstolnak valami újat, de ha nem ízlik, ne erőltesd. Ha a többi kaja is egészséges a házban akkor simán megoldható, nem tetszik a zöldség, akkor eszik levest, húst meg rizst.

Én például a kelbimbót gyűlöltem egész életemben. Egyszerűen undorodtam tőle. Anyukám párszor próbálkozott vele mindenféle formában, párolva, sajttal, rakott kelbimbóként, de egy idő után elfogadta hogy valamiért nem szeretem és ettünk más zöldséget. Már huszonévesen, a saját konyhámban jutott egyszer eszembe hogy ki kéne próbálni, mert amúgy rohadt praktikus zöldség, sokáig eláll és nem kell darabolni. És rájöttem hogy tök finom. Csak anyukám mindig teljesen átfőzte, én meg serpenyőben kicsit megpárolva de még roppanósan, kicsit megpirítva, fűszeresen szeretem. Azóta anyukámét is megeszem, de a mai napig sokkal nyersebben készítem mint ő. Valószínűleg ha többször le kellett volna nyomnom annak ellenére hogy öklendeztem tőle, nem jutott volna eszembe kísérletezni vele.

Az én lányom kicsi korában nem evett meg semmilyen zöldségfélét a paradicsomon kívül. A főzeléket pedig a mi napig sem. Soha nem erőltettem semmit. Később, amikor grilleztem vagy párolva, vagy rakottan készítettem, megkóstolta őket és ami ízlett neki azt máskor is készítettem. Ma már a fözeléken kívül minden formában megeszi őket. Változik az ember ízlése.

Nem vagyok híve az evés terrornak /sem/. Egy felnőtt sem eszik meg mindent.

Szomorú, hogy a kérdező magától nem érni, hogy milyen felháborító és káros dolgot művel.

A kérdést olvasva az első gondolatom az volt, hogy te nem vagy normális.

Szerencsére a többi hozzászóló kifejtette, hogy miért.

Sajnálom szegény gyerekek tönkretett fiatalságát, amiből nem lehet tudni, milyen felnőttkor lesz.