Csúnya lenne ezt csinálni a gyerekkel?

Gyerekem szerint parancsolgatós vagyok, folyton dirigálok. Nyilván, mert sosem csinál magától semmit, és sokszor akkor sem, ha rárivallok. Arra gondoltam tartok egy pár "önálló napot", amikor felelősséget vállalhat a saját tetteiért, hogy megnézze, a segítségemmel(utasítások) könnyebb e neki, vagy egyedül. Első nap nem csinálok semmit, nem mondok semmit, tudom, hogy szívni fog. Következő nap összeállítok egy listát, mit kell csinálnia nagy vonalakban, hogy jól menjenek a dolgai és megnézem foglalkozik e vele(fogadni mernék, hogy nem fog).

Csúnya dolog így szivatni a gyereket, hogy érezze, hogy én nem ellene vagyok, hanem érte mondom meg, hogy mit csináljon, mert jobban tudom? Sajnos a fogmosásnál nem lesz egyből következménye, ha elmulasztja, de majd gondoltam megbeszélem a barátnője anyjával, hogy a barátnője jegyezze majd meg, hogy büdös a szája, amikor nem mosott fogat, hogy megtapasztalja, hogy rossz, ha nem csinálja.

Sajnos elmondás alapján nem érti meg a dolgokat, mert gyerek. Iskolás, nem kicsit szivatnék. Szeretném, ha felelősséget tanulna a saját tetteivel kapcsolatban, és értékelné, hogy segítem őt ebben, ne mindig kibúvót keressen, hogyha valamit csinálni kell. Pl nem hozott ernyőt, elázik, nem adom neki az enyémet. Nem vett fel zoknit? Had törje fel a lábát a cipő. Nem írt leckét? Had viselje a szégyent a suliban. Nem eszik ebédidőben, mert nincs még kedve? Következő étkezés a vacsora, addig bezárom a konyhát. Nem gondolkodtam helyette, mit vigyünk a játszóra? Nem lesz labdája, nasija, vize. Nincs kész időben? Elindulok nélküle és hiányosan kell utánam jönnie szégyen szemre(csak különórára, suliba nem)

Szóval hagynám, hogy viselje a döntései súlyát, amikor tudom, hogy még gyerek, és nem képes ilyesmikre gondolni..8 éves és nagyon magas lovon ül.