Ha már megszületett a tervezett számú gyermek a családban, vagy bármi okból, már nem vállalhattok többet a meglévőknél, nem maradt bennetek leküzdhetetlennek tűnő hiányérzet, vágy, egy újabb baba után?

A legkisebbem még csak 2 éves, tehát lehet, hogy később rám tör majd a hiányérzet, de jelenleg azt érzem, hogy az egyik legjobb dolog, ami velem történhetett, az az, hogy visszakaptam a testem, már nem lakik benne senki, nem szoptatok végre, ez 3 gyerek után számomra óriási élmény. Egyetlen porcikám sem kívánja, bár ősszel már a 40-et töltöm, lehet, hogy ez is sokat jelent. Úgy érzem, eljött végre az én időm, 3 csodás gyerekem van, szuper munkám, szeretem a férjem, tele vagyok tervekkel, eszembe sem jutna újra feladni évekre a saját életem. Most kezdem kicsit szabadabbnak érezni magam, "vigyázz, világ, jövök!"

Nem hiszem, hogy valaha újra annyira babázhatnékom támadna, amiért negyedjére is vállalnám a terhesség-szülés minden nyűgjét, nem is beszélve a gyermekágyról, az első egy év nemalvásáról, a legalább egy évig (de inkább tovább) tartó szoptatásróp, az első (minimum) 2 év pelenkacseréiről...brrrr🙂

Így a jó, én azt érzem, hogy öten vagyunk egy egész család, már nem érzem azt, hogy valaki arra vár, hogy közénk leszülethessen, így vagyunk teljesek. Meg ki kell pihenni az elmúlt pont 10 évet (30 éves koromban érkezett az első kisbabám), hogy majd 60 évesen örömmel ugráljak az unokák körül🙂

2 gyereket hoztam a kapcsolatba es egy elhuzodo egyhazi valasi procedura miatt tobb evet vesztettunk (nem volt templomi eskuvom, de az egyhaz annak vette a polgarit), a ferjem 2 kozos gyerkocot szeretett volna, de elozmenyek miatt az elso szuletesekor 38eves voltam, most masfel eves. Ram is hullamokban tor hogy olyan jo lenne meg egy kozos, annyira aranyos a pici, olyan jol meg van a nagyokkal, nagyon nagyon boldogok lennenk 4gyerekkel is ugy erzem (8eve vagyunk egyutt), de nincs segitsegunk es amikor nehezebb idoket elunk, nagyon nehez munka mellett oket is menedzselni, nonstop vki beteg, suliugy, logisztika, a masik h felek h a 4.beteg lenne es 1000% h megtartanank de nem tudom hogyan hatna a csaladunk egysegere, en ugy erzem nem tudnek toltekezni ha mindenkinek menne tovabb az elete es en maradnek itthon vele. Persze semmi garancia h az lenne de 40leszek iden, benne van a pakliban.

Igy en itt megalltam es megprobalom meggyozni magam h jol dontottem. A ferjem szimplan szomoru es megertem ot, de azt erzem h tul kockazatos lenne a 4.igy, mindent merlegelve.

Én egyke vagyok, naivan mindig is 3 gyerekről álmodtam

Első egy egyetlen gyermekünk olyan akire azt szokás mondani :"ha nem másodiknak születik biztos nem lett volna tesó"

Reálisan ez annyit tesz, hogy nehezen bírtuk a nem alvást, a fiúk elevenebb mint mi, nehezen tartottuk a lépést, sok feszültséget okozott a férjem és köztem a gyermek nevelés bizonyos aspektusai.

Jelenleg 6 éves és megbékéltem hogy nem lesz több. Úgy érzem mélyvíz volt az eleje de jól oldottuk meg, már flottul megy minden de reálisan tudom hogy nekünk egy gyermek való. Neki kiegyensúlyozott hátteret tudunk biztosítani, örömünk van a csaladban. Nem tudnánk kivitelezni egy testvéet. Sérülnek mindenki.

Jobb így, és érdekes hogy nincs hiány éreztem.