Önzőség lenne, ha örökbe szeretnék a jövőben fogadni gyermeket úgy, hogy nekem lehetne saját is?

25: Értem a dolgot, de ez nagyon kifacsart gondolkodás. Inkább maradjon a gyerek egy rossz helyen, minthogy egy szerető közegbe kerüljön, csak mert valami tévképzet azt sugallja, hogy önfeláldozó az örökbefogadó szülö?

És ha az, akkor mi van? Ezerszer rosszabb szülőknek van saját gyereke, akik nem foglalkoznak vele, csak sajnos azokat nem veszik el. Az normális?

Ez a tipikus "van rajta sapka, nincs rajta sapka" esete. Hagyjuk már.

Valójában az van, hogy a gyerekekért kell sorban állni. A "rossz helyen" lévő gyerekek nagy része nem örökbe fogadható, mivel a vérszerinti családjuk nem mondott le róluk. Úgyhogy jelenleg a helyzet az, hogy sokkal többen akarnak örökbe fogadni, mint amennyi örökbe fogadható gyerek van. Persze, idősebb, beteg, problémás gyerekek éppen akadnak akik örökbe fogadhatóak lennének, de ők azok akik nem véleltlen nem kellenek senkinek. Az ilyen karitatív emberek valahogy nagyon ritkán akarják a 7 éves, enyhén visszamaradott, dühkezelési problémákkal küzdő Lakatos Nintendót. (Ha a kérdező mégis vállana ilyen kalibert az szép dolog, akkor jelentkezzen nyugodtan.) A kicsi, egészséges gyerekeket meg nem kell megmenteni. Több száz család a kezét törné értük. Nincs szükségük rá, hogy karitatív projekt legyenek.

Az meg nem érv, hogy a természetes úton való gyerekvállalást nem lehet szabályozni. Sajnos ez egy adott tény. Attól még az örökbefogadást lehet és kell is.

Akinek olyan szerencséje van, hogy lehet saját gyereke, ő is "önző", ha így nézzük, mert a saját vágyai ("anya akarok lenni") miatt szül. Sok nő gondolkodik így, nem is a férfi a fontos, csak egy eszköz arra, hogy gyereke lehessen.

Mondjuk ez másik téma, de remélem, érthető a párhuzam, hogy miért nem önzetlenebbek azok, akiknek saját gyerekük van, mint akik örökbefogadással segíteni akarnak egy árván. Sőt.