Hagynátok egy rossz anyának, hogy amit anyaként elszúrt, azt nagymamaként tegye jóvá?
3-4 éves koromig mindig eljátszotta velem, hogy állami otthonba ad, és ha jött a postás, vagy kopogott a jég az ablakon, akkor eljátszotta, hogy értem jöttek a gyámhivataltól.
Folyton a tanulásba volt beleb_zulva, ráköpött az öcsém bizonyítványára, mert csak 4,80-as átlaga volt. Mivel ő órákon keresztül tanult egy oldalt, így mi se tanulhattunk nála gyorsabban. Hiába tanultam meg mindent 10 perc alatt, akkor is ott kellett görnyednem 2-3 órát a könyv és a füzet felett, hiába mondtam fel neki és válaszoltam minden keresztkérdésére, ő szerinte nem tudom az anyagot.
Kikészítette nekünk minden este a ruhát, hogy mit vegyünk fel. Nagyon gázak voltak, főleg a téli cuccok, a nadrágok és a pulóverek nagyrésze vagy nagy volt rám, vagy fiús volt, vagy nagyon gyerekes, pluszba még fel kellett venni hozzá színes harisnyát, ami miatt folyamatosan nevetség tárgya voltam a suliban. Sokszor kijátszottam őt, eldugdostam a ruhákat az ágy háta mögé, alávettem a rendes ruhát, vagy a lépcsőházban átöltöztem. Elkezdett két műszakban dolgozni, ami azért volt rossz, mert ha délelőtt dolgozott, akkor előbb ért haza, mint én, ha délután, akkor meg reggel mindig látta hogy mibe megyek, meg folyton bejött a szobámba ellenőrizni, hogy mit csinálok. Ha meglátta, akkor mindig mondtam, hogy elfelejtett kikészíteni nadrágot, nem láttam, hogy kikészített, nem jött fel rám a nadrág, de már a sokadik ilyen után meggyanusított, hogy k_rválkodom (nem tudom hogy jött ez összefüggésbe), meg elosztogatom a ruháimat.
Na egy ilyen anyának adnátok egy második esélyt?
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Ne adj neki esélyt! Azzal a saját lelkiismeretét nyugtatná! Az ilyen anya pedig megérdemli, hogy bűnhődjön élete végéig.
Az én anyám másokkal mindig kedvesen, nyájasan bánt, vslünk meg úgy, mint a kutyával. Még apám is félt tőle. Ha nem az volt, amit ő akart, akkor mások előtt leszégyenített mindig.
Aztán jött, hogy szánja-bánja. Akkor már késő volt.
válasza:Most milyen viszonyban vagytok??
Azt talán engedném, hogy a jelenlétemben láthassa az unokáját, játszon vele, de ennyi. Nem maradhat vele kettesben, nem viheti el, és nem szólhat bele a nevelésébe.
válasza: válasza: válasza:Én anyám 4 éves koromban lelépett, onnantól amolyan hétvégi szülőként funkcionált de csak tessék lássék módon. Soha nem anyaként tekintettem rá, inkább barát figura volt amikor éppen jóban voltunk.
Most minden nap jönne unokázni én meg úgy vagyok vele, hogy mivel gazdag az új férje jöjjenek csak aztán max kompenzálja anyagilag amit lelkileg sose tudott… leadom a rendelést mindig mielőtt jönnek.
válasza:Nekem ugyanilyen teljesítménykényszeres anyám volt, plusz a kamaszkorom idején masszíval alkoholizált. A szeretetét nem tudta kifejezni.
Sokáig volt bennem harag miatta. Aztán pszichológussal is feltártuk ezeket a dolgokat, saját magam is felismertem, őt hol siklatta ki a nagymamám, aki pl. nagyinak tündéri volt mindig.
Szóval nem a saját sérelmeim szemszögéből néztem, hanem összességében, átértékeltem a dolgokat.
Évekig nem estem teherbe, és pont azután sikerült (lombikkal), miután vele rendeztem a kapcsolatomat.
Annak idején én is terveztem ilyen bosszút, hogy majd apámmal együtt eltiltom a leendő unokájuktól, stb.
Benned is még sok harag van. Próbáld meg feldolgozni. Aztán persze a kapcsolattartásról annak fényében dönts, most mi a helyzet. Mert ha pl. anyám most is masszívan inna, nyilván nem vinném oda a kisgyereket, hogy azt lássa, amit én láttam kamaszként.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!